Annak ellenére, hogy ma minden gyártó és építőipari cég előszeretettel aggatja házaira az öko, bio szavakat, - afféle kötelező marketingfogás ez, melynek sajnos nem mindig van köze a valósághoz -, a szalmaházak tényleg igazi ökoházak. Legfontosabb anyagaik valódi, egyszerű természetes anyagok, a fa, a vályog, és közte a 35-45cm közönséges mezőgazdasági szalmabála, melynek hőszigetelése mégis kielégíti a passzívházakra előírt szabványértéket is. A vályoggal vakolt szalmabála hőátbocsátási értéke (U=0,14W/m²K) 3-szorosan teljesíti az új magyar hőtechnikai előírást, 10-szer jobb, mint ugyanolyan vastag vályog, és 2-szer jobb, mint a Porotherm hiper-szuper hőszigetelőként számontartott legújabb falazóblokkja, valamint alig marad el az ugyanilyen vastagságú, ámde lényegesen környezetszennyezőbb gyártástechnológiával készülő műanyaghab hőszigetelésektől.

A szalmabálát már több mint száz éve használják házépítésre ebben a formájában (részletes cikk a szalmabálaépítészetről itt). Amellett, hogy egy nagyszerű környezetbarát, energiatakarékos építésmód, szakmai kuriózumnak is számít. A társadalom, (és az építésztársadalom) egy része méltatlanul utasítja el, mielőtt jobban megismerné. Tény, hogy a szalma, mint minden természetes anyag, ha a feltételek úgy adódnak, könnyen vissza is simul a természetbe. A jó hír, hogy ha nem adjuk meg ezeket a feltételeket, amelyek a lebomlásához kellenek, elsősorban a nedvességet, vagy a kártevők bejutását, akkor a falba épített szalma örökéletű is lehet. Legalábbis nem kevésbé tartós, mint a vasbeton, melyben meglehet, hogy a vas előbb fog elkorrodálni, vagy műanyag ablakaink, melyekről senki sem tudja, hány évig UV stabilak. Egy szalmaépület talán kicsit több odafigyelést igényel a tervezéskor, és a megépítéskor, de korántsem megoldhatatlan feladat. Az első szalmaépítők egyszerű amerikai farmerek voltak, mégis tudták hogyan építsenek tartós bálafalakat. Kis utánajárással képzett építészeinknek sem szabad, problémát okozzon. Személy szerint vallom, hogy egyszer azt is el kell fogadnunk mindannyiunknak, hogy előbb utóbb minden hulladék lesz, ahogy mi sem élünk örökké. A házakat lebontják, átalakítják, és általában nem is az anyagok elavulása az ok, hanem az épületek erkölcsi, funkcionális avulása, mely a tapasztalatok szerint hamarabb bekövetkezik. A hulladékkal persze nem könnyű kezdeni bármit. Tehát az építőanyag tartson ki, töltse be funkcióját, ameddig elvárjuk tőle, azonban ne tartson tovább, ha már nincs rá szükség. A szalma ennek képes eleget tenni.

Mint minden jó, neadj’isten környezetbarát dolognak, a szalmaépítésnek is megvannak viszont a valódi ellenségei, melyek útjában állnak. Azonban ezek nem a rothadás, vagy a rágcsálók, akiket egyszerű praktikákkal távol lehet tartani a szalmától, hanem egyrészt a jogi szabályozás, másrészt egy profitorientált társadalom rossz beidegződése, a szokás, hogy mindenből mindenki elsősorban pénzt akar csinálni, miközben tökéletesen elfeledkezünk másféle hasznokról. Ez történik talán éppen a szalmaházépítéssel is hazánkban. A jogi szabályozások nem teszik lehetővé a szalma beépítését épületekbe, kivéve, ha Építőipari Műszaki Engedély készül róla. Ennek elkészíttetése viszont roppant költséges folyamat, hozzátéve, hogy azért nem lehetetlen. Viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha valaki megcsinálja vállalkozásként, profitszerzés céljából az engedélyt, ahogy az meg is történt, akkor nemcsak félő, hogy elhalványul minden filozófiai tartalom, amit a szalmaházak képviselnek, beleértve a házilagos kivitelezést, a kalákát, a helyi anyagok és munkaerő felhasználását, az ipari termelés kikerülését…stb, de árban sem fog különbözni a többi öko-, bio-, és passzív építéstechnológiától. Amíg ez így van, addig pedig a szalmaház is csupán egy marad a sok öko-bio-divat kuriózum építésmódok közül, egy szűk társadalmi réteg számára, miközben igazi környezeti jelentősége csak akkor volna, ha valóban el tudna terjedni. Miközben van ország, ahol ezt felismerték, és támogatott szociális lakásépítési projektet indítottak szalmabálával, addig mi itt tartunk, de azért van kiút.

Jelenleg két civil szervezet is küzd szövetségben a szalmaházépítés közkinccsé tételéért. Az Energia és Környezet Alapítvány, valamint a Magyar Szalmaépítők Egyesülete. Az egyesület és az alapítvány közösen egy olyan műszaki engedély létrehozásán fáradoznak, amelynek minden eredménye köztulajdon lesz, és térítésmentesen felhasználható bárki számára, beleértve magánszemélyeket és kivitelező cégeket is. Az engedélyhez a tervek szerint egy tervezési és kivitelezési útmutató is tartozik majd, szintén publikusan. Az építésnek jóformán egyetlen igazi feltétele ennek betartása lesz. A remények szerint ez a kettős funkciójú dokumentum végre meghozza a várva várt eredményt, és lehetőséget azoknak, akik kacérkodnak szalmaház építésével, esetleg már el is kötelezték magukat, de a jogszabályok, vagy a legális építés költségei eddig visszatartották.