Otthoni, munkahelyi tevékenységeink során folyamatosan keletkeznek elektronikai hulladékok. Mit tehet egy környezettudatos felhasználó a tönkrement kenyérpirítóval, fénymásolóval vagy a kiégett villanykörtével?
Elektromos és elektronikai eszközeink manapság nagyon gyorsan elavulnak. Köszönhető ez részben az ipar által feltalált és sikerre vitt "megtervezett elavulás" elvének, azaz a meglehetősen rövid élettartamnak (ahogy arról Vance Packard is ír Tékozlók c. könyvében); és az évről-évre piacra kerülő újabb és újabb modelleknek. Így természetesen egyre növekszik azoknak a berendezéseknek és alkatrészeknek a mennyisége, melyek tulajdonosaik számára így vagy úgy értéktelenné válnak.
Ha ezek az eszközök a kukába kerülnek, akkor szeméttelepen vagy hulladékégetőben végzik, ahol a bennük lévő veszélyes anyagok a csapadék hatására kimosódnak vagy égetés során a levegőbe jutnak. Bár mind a begyűjtési, mind a hasznosítási folyamat szemszögéből nézve a lehetőségek már adottak, sajnos a berendezések zömét még mindig nem dolgozzák fel. Azaz az elhasználódott elektromos és elektronikai berendezések többségét továbbra is egyszerűen kidobjuk, ami nem igazán környezetkímélő megoldás, hisz sok tovább hasznosítható anyagot tartalmaznak.
Ha ezek az anyagok visszakerülnének a termelés körforgásába, jelentős mennyiségű energia megtakarítását eredményezne, s ezzel segítséget nyújtana abban, hogy kevésbé gyorsan pocsékoljuk el a Föld véges nyersanyagkészleteit.
A háztartásokban és a munkahelyeken képződő e-hulladékok gyűjtésére, hasznosításra való átadására több lehetőség is kínálkozik. A lakosság GYŰJTŐPONTOKON, GYŰJTŐNAPOKON vagy HULLADÉKUDVAROKBAN adhatja le a készülékeket, melyek helyszíneiről és időpontjairól egyszerűen tájékozódhatunk a gyűjtést szervezők honlapjain. Az intézmények, munkahelyek pedig szelektív gyűjtést indíthatnak "házon belül".
Használjuk hát ki a lehetőségeket, s gyűjtsük külön az elektromos berendezéseket!