Mathis Wackernagel, William E. Rees: Ökológiai lábnyomunk
4512 olvasás |
.jpg) Könyvünk a „Végül is mennyi embert képes eltartani a Föld?” kérdésre keresve a választ bolygónk eltartó képességét új szempontból vizsgálja, azt kutatva: „mekkora területet kell elvennünk a természettől ahhoz, hogy egy adott emberi populáció (ország) számára megtermelje mindazt, amit elfogyaszt és az okozott környezeti ártalmakat is közömbösítse.” Ez az alapja az új mérőszám, az ökológiai lábnyom és az ökológiai deficit számításoknak.
Kiadja: Föld Napja Alapítvány (2001)
|
A szerzők világszerte közismert és számos országban figyelembe vett számításaira szakmai körökben Magyarországon is hivatkoznak, ám az alapmű, az 1996-ban Kanadában kiadott Ökológiai lábnyomunk csak most jelent meg magyarul, kiegészítve az 1996 óta közzé tett újabb számításokkal, gyakorlati tapasztalatokkal.
„Miközben a világ népességének 20 százaléka azelőtt soha nem tapasztalt anyagi jólétet élvez, legalább egy másik 20 százalék még mindig a teljes szegénység körülményei között él. A legjobban kereső 20 százalék több mint hatvanszor annyit visz haza, mint a legszegényebb 20 százalék, s ez a szakadék kétszeresére nőtt az elmúlt 30 év során.” A könyv szerzői ezekből az arányokból kiindulva teszik fel a kérdést: élhet-e mindenki tartósan a gazdagok életszínvonalán? A válasz kézenfekvő: nem. Számszerűsített változások A szerzők felismerték, hogy a hagyományos közgazdasági mutatók, például a GDP hamis képet adnak életünknek, tevékenységeinknek a világra gyakorolt hatásairól. Ezért bevezettek egy új mutatót, az ökológiai lábnyomot (Ecological Footprint). A lábnyom kiszámításának lényege, hogy minden tevékenységet, folyamatot földterület-egyenértékre számítanak át. Ez meglehetősen bonyolult eljárást eredményezne, ezért a tudományos modelleknél megszokott módon egyszerűsítő megközelítést alkalmaznak. Az így kiszámított lábnyom a valóságosnál kisebb lesz, de a nagyságrendeket, arányokat így is jól érzékelteti. Az ökológiai lábnyom tehát az a föld-, illetve vízterület, amelyre egy bizonyos emberi népesség és életszínvonal végtelen (tetszőlegesen hosszú) ideig való fenntartásához szükség lenne. E számítással olyan kézzelfogható adatot kapunk, amely kifejezi, hogy egy személy vagy csoport életszükségleteinek kielégítéséhez, a fogyasztott áruk előállításához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez a Földnek mekkora részére van szükség. Emberek és csoportjaik lábnyomán túl kiszámítható egy terület, ország, de egy tevékenység, folyamat ökológiai lábnyoma is.
A könyv csak a vitathatatlanul meglevő és hitelesen kiszámítható tényezőket veszi figyelembe: például egy kanadai átlagpolgárnak felmérik az élelmiszer-fogyasztását, a lakóhelyének létrehozásához és fenntartásához szükséges erőforrásokat, a közlekedés, a fogyasztási javak és szolgáltatások forrásigényét, s kiszámítják az ezek előállításához szükséges terület nagyságát. Wackernagel és Rees számításai szerint egy kanadai polgár ökológiai lábnyoma 4,27 hektárnak adódik.
Végy még két Földet! Az ökológiai lábnyom akkor válik igazán beszédessé, ha összehasonlítjuk a rendelkezésre álló földterülettel, a biológiai kapacitással. A számítások szerint 1995-ben a Föld egy lakójára 1,5 hektár átlagos termékenységű földterület jutott (a XX. század elején ez még 5-6 hektár volt), ezzel szemben egy átlagos észak-amerikai ember ökológiai lábnyoma 4-5 hektár volt a kilencvenes évek derekán, s az arány azóta csak romlik. Vagyis, ha mindenki úgy élne, mint az észak-amerikaiak, akkor legalább két további Földre lenne szükség az emberiség létének folyamatos fenntartásához.
A könyv számításai szerint az ökológiai lábnyom világátlaga már 1991-ben 1,8 hektár/fő volt, tehát már az átlag is túllépte bolygónk eltartó képességét. Az ökológiai lábnyom és az eltartó képesség (biológiai kapacitás) különbsége 0,3 hektár/fő, ez az ökológiai hiány, ami azt jelenti, hogy pazarló életmódunk következményeit a jövő nemzedékekre hárítjuk. A könyv számos példát mutat arra, hogyan lehet meghatározni az ökológiai lábnyomot.
Világunk, s azon belül elsősorban a fejlett országok már eddig is nagy ökológiai hiányt halmoztak fel. A fejlett országok mai életmódjuk következményeit térben és időben exportálják a harmadik világba, illetve a jövő nemzedékekhez. Elvétve ugyan, de még vannak a világnak olyan térségei, amelyek biológiai kapacitása nincs teljesen lefedve (az ökológiai hiány kisebb nullánál). Magyarország lábnyoma a számítások szerint 5,01 hektár/fő, biológiai kapacitása ellenben csak 3,07 hektár/fő, tehát életvitelünk fenntartásához országunk területének több mint másfélszeresére lenne szükség. (Senki ne gondoljon itt a rossz emlékű élettér-elméletre!) Az ökológiai lábnyom legfőbb érdeme talán az, hogy számszerűsített formában fejezi ki az emberi tevékenységek miatt a környezetben bekövetkező változásokat, ily módon érzékeltetve, hogy életmódunk mennyire nem felel meg a hosszú távú fenntarthatóság követelményeinek.
(Forrás: Kukabúvár, Trombitás Gábor, 2001. ősz)
Megrendelés >>
 << Vissza a főoldalra |
 |
Nincs még értékelés erről a cikkről! |
Cikkeinkhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Amennyiben regisztrálta magát rendszerünkben, kérjük lépjen be!
Ha nincsen még felhasználói fiókja, itt regisztrálhat!
|
|
 |
|
|
|
