Bolygónk egyes tájain már most háborúk vagy politikai csatározások folynak a vízért; az egyre aszályosabb időjárás sem kecsegtet túl sok jóval; és az élővizek elszennyeződése is komoly problémákat okoz – a sor tetszés szerint folytatható. Számos országban kritikus a vízhiány, Las Vegasban például az önkormányzat adókedvezményben részesíti azokat, akik gyepszőnyegüket szárazságtűrő növényekkel betelepített sziklakertre cserélik. 

Ám mindez eszünkbe se jut, ha otthon kinyitjuk a csapot. Tisztálkodunk, takarítunk, locsolunk, főzünk, iszunk nap-nap után, s bele sem gondolunk, hogy vízfelhasználásunk révén (is) közvetlen hatással vagyunk a Föld természetes körfolyamataira. Ez pedig akár tetszik, akár nem, jár némi felelősséggel. Ha a „sok kicsi sokra megy” elvet figyelembe vesszük - vagy csak logikusan összefésüljük példának okáért a hazai népesség számát, egy átlagos WC tartály űrtartalmát és annak napi lehúzási rátáját – akkor jó esély van arra, hogy rádöbbenjünk, milyen sokat tehetünk Földünk vízháztartásának megóvásáért. Persze mutogathatunk politikusokra és döntéshozókra, várhatunk technikai újításokra és mentsvárként szolgáló elméletekre, de hatékonyabb problémamegoldást eredményez, ha mi magunk fogunk neki a feladatnak. S még csak nem is holnap, hanem rögvest ma. A követendő irányvonal a megelőzés elve, ami az általános közhiedelemmel szemben nem valamiféle megvonást jelent, hanem egyszerűen átgondolt fogyasztást. Igyekezzünk tudatosan nyitni-zárni azt a bizonyos csapot – legyen az otthon, a munkahelyen, az iskolában vagy a szomszédnál – s gondoljuk végig, hogy milyen alternatívákat építhetünk be saját hétköznapjaink rutinjába. 

Ott van rögtön a fürdőszoba esete. A nevéből is lerí, hogy ott aztán boldog-boldogtalan pancsol, fröcsköl és locspocsol; s a polcok illetve szennyestartók kivételével majd minden berendezéséből víz folyik. Ez a helység tehát komoly stratégiai hadszínteret jelenthet a zöldülő háztartások számára. A csöpögő csapokat, WC tartályt mielőbb javíttassuk meg, hisz egy lassan csöpögő csap egy nap alatt 40-120 liter vizet alakít át szennyvízzé. Hasznos megoldás a víztakarékos WC tartály is. Lényege a kis űrtartalom; de a legjobb, ha beépített indítás/zárás gombjával mi magunk szabályozhatjuk a lezúduló víz mennyiségét. Ami a tisztálkodást illeti, fürdés helyett célszerűbb röviden zuhanyozni. Ez takarékosabb megoldás s ráadásul vérkeringés szempontjából is jobb, mint egy kádnyi meleg vízben ücsörögni. Kéz- és fogmosás alkalmával szoktassuk rá magunkat arra, hogy szappanozás/fogsúrolás közben elzárjuk a csapot, így az nem folyik „üresjáratban”. Meleg vízre „várva” ne engedjük le a lefolyón az előtte érkező hideget; inkább fogjuk fel egy vödörben, s használjuk fel később öntözéshez, felmosáshoz vagy akár a WC leöblítéshez. Ami a mosógépet illeti, csak maximális ruhatöltettel indítsuk el, mert a félig – vagy esetleg még kevésbé – megrakott gép bekapcsolásával aránytalanul sok vizet használunk el. 

A konyhában is tudunk takarékoskodni. Ha hideg vizet innánk, ne folyassuk "ki" a csapot, tartsunk inkább egy palackkal teli vizet a hűtőszekrényben. Banálisnak tűnik, de sok háztartásban a teakészítéshez felforralt víz jelentős része nem kerül elfogyasztásra. Vagy a vízforralóban marad a vége, vagy a kész tea maradékát öntjük ki a lefolyóba. Éves szinten ez meglehetősen sok elpazarolt folyadékot jelent… s ha ezt az étéket beszoroznánk a fejlett országok háztartásainak számával, valószínűleg meghökkentő számadathoz jutnánk. Olcsó és hasznos segítőtárs itt a csapra szerelhető perlátor is, ami levegővel dúsítja fel a vizet, s így azt az érzetet kelti, mintha a valóságosnál több víz folyna ki a csapból. Ne öntsünk a lefolyóba olajat, zsírt, ételmaradékot, vegyszert vagy mérgező anyagot, hisz ezek súlyosan terhelik az élővilágot és a táplálékláncot. Ráadásul – Magyarországon is – sok helyütt még nincs kiépült szennyvíztisztító rendszer, így ezek a zsiradékok és kemikáliák közvetlenül kerülnek ki a természetbe. A használt sütőolaj, a fáradt olaj és jó néhány háztartási vegyi anyag veszélyeshulladék-gyűjtések alkalmával vagy hulladékudvarokban leadhatók. 

A kert szintén „nagyfogyasztónak” számít a vízhasználat területén. Ha locsoláshoz esővizet gyűjtünk, mind anyagi, mind környezeti szempontból jól járunk. Ne hagyjuk elcsordogálni hát a tetőcsatornákon át összegyűlő esővizet; egy-két csapadékos nap után az 1000 literes gyűjtőtartály is csordultig lehet. Azt a mennyiséget, amit nem tudunk felfogni és tárolni, kerti víznyelő (kövekkel telirakott gödör, mélyedés) segítségével vezessük vissza a természetes körforgásba, így kevesebb vizet kell a tisztítótelepeken – feleslegesen – kezelni. Praktikus, ha a kerti járófelületeket, pihenőhelyeket, teraszokat, de még az utcai járdát is betonozás helyett térkővel, kaviccsal fedjük le, így biztosíthatjuk a csapadék talajba történő elszivárgását. Növényeinket locsoljunk reggel vagy este, ilyenkor ugyanis kevesebb víz párolog el, mint a napközbeni nagy melegben. A vizet közvetlenül a növények tövéhez juttató csepegtetős öntözőrendszer is hatékony megoldást jelent, mert ezzel a módszerrel a szórófejes locsoláshoz képest jóval kevesebb víz is elegendő. A talajtakarás - mulcsozás – segít a talaj vízháztartásának javításában, hisz nem engedi olyan gyorsan kiszáradni a termőföldet. Használhatunk erre a célra ágdarálékot, szalmát, lenyírt füvet, fakérget, avart, vegyi anyagoktól mentes faforgácsot vagy épp apró kavicsot. Ültessünk sok pozsgás, szárazságtűrő növényt kertünkbe, teraszainkra vagy ablakainkba; ezek kevesebb vízzel is beérik. 

S ha minden területen lépni akarunk a víztakarékosság irányába, akkor gondolkodjunk minél szélesebb „tevékenységi körben”. Járdát, teraszt locsolótömlő helyett seprűvel takarítsunk le; gépi autómosó helyett mossuk kézzel a kocsit: a kosz zömét mossuk le néhány vödör vízzel, majd végül röviden „zuhanyozzuk le” slaggal a járgányt. Ha pedig az utcán csőtörést vagy aszfalt alól csordogáló vizet látunk, jelentsük be minél előbb az illetékes vízműnek; ne várjunk arra, hogy más tegye meg helyettünk! 

A víz „őrzése” – s ezzel környezetünk és saját létünk védelme – nem nagy ördöngösség. Egyszerű, nagy változtatásokat nem igénylő, aprócska lépések sorából áll, s hogy ezeket meglépjük-e, az csak és kizárólag tőlünk függ. 

Lugosi Bea

<< Vissza a főoldalra