„...a fogyasztói társadalom kitalálta a gazdagság illúziójának narkotikumát szerte a nagyvilágban. Mi sem akarunk lemaradni. Csábító a tárgyak megszerzése. S abban is van valami gőg, valami passzió, hajdani szegénységünk megvetése, ahogy aztán elszórjuk tárgyainkat.”
(Szakonyi Károly: Ünnepi kirakatok)
Az ajándékozás eredetileg a nagylelkűség és az önzetlenség szimbólumának számított: azt fejezte ki a megajándékozott számára, hogy az ajándék adója szem előtt tartja az ő jólétét és szükségleteit. Hogy szereti és gondot visel rá. Ezekben az időkben azonban a tárgyak szinte egy életre szóltak, és valódi szükségletek kielégítésére szolgáltak. Az árubőséggel új korszak érkezett el: a szükségletek birodalmából a lehetőségekébe léptünk át. Mivel jelenlegi gazdaságunk mozgatórugója a fogyasztás, a termelőknek és a kereskedőknek egyaránt az az érdekük, hogy ezeket a lehetőségeket korlátlannak, a vásárlást pedig szükségesnek lássuk - a bennünket körülzsongó reklámok pedig tesznek róla, hogy így is érezzünk.
Talán nem véletlen, hogy éppen ebben az időszakban, és épp egy reklámszakemberben fogalmazódott meg a gondolat, hogy kell egy nap, amikor átgondolhatjuk, mi is fontos igazán, mert elege lett abból, hogy életét azzal tölti: rábeszél más embereket olyan dolgokra, amikre valójában nincs is szükségük. Az ő kezdeményezése nyomán minden év novemberének utolsó péntekén, ebben az évben 27-én tartják a Nemzetközi Ne Vásárolj Semmit Napot.
.jpg)
Ezen a napon a nyugati országokban sokan otthon hagyják a pénztárcájukat, és Magyarországon is évről évre egyre többen csatlakoznak a mozgalomhoz, amely arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy jó néha eltávolodni kissé fogyasztói mindennapjainktól, és átgondolni: valóban szükségünk van mindenre, amit megveszünk? Valóban jó, hogy ilyen módon növekszik a gazdaság, miközben olyan értékes nyersanyagokat használunk fel javaink előállításához, amelyek sokkal lassabban termelődnek újra, mint ahogy feléljük őket? Valóban biztosíthatjuk magunknak drága ajándékokkal a szeretetet?
És ha a válasz néha: nem, mit tehetünk akkor?
Visszafogott szeretettel
A boltokban kapható ajándékok is lehetnek szépek és hasznosak, de mielőtt elindulunk, hogy beszerezzük őket, mindenképpen tegyük fel magunknak a kérdést: ismerjük-e annyira a megajándékozott ízlését, hogy neki tetsző ajándékot válasszunk? Talán tudjuk, hogy egy vázát vagy egy olvasólámpát szeretne, de azt már nem, hogy milyet. Kínos percektől kímélhetjük meg magunkat és a másik felet is, ha némi önkritikával beismerjük, hogy bizony régen találkoztunk már ahhoz, hogy helyette válasszunk lakberendezési tárgyat.
Vásárláskor érdemes az alábbi szempontokat is figyelembe venni: mennyire terhelte a Földet és a készítőket az ajándék előállítása? Érdemes olyan termékek után néznünk, amelyek méltányos kereskedelemből (fair trade) származnak: ez garanciát nyújt számunkra arra nézve, hogy környezetkímélő módszerekkel készültek, és termelőik (általában harmadik világbeli munkások) is tisztességes bért kaptak a munkájukért. A másik lehetőség a helyi termékek beszerzése kistermelőktől. Ezzel támogatjuk saját közösségünk gazdaságát és, mivel kapcsolatban vagyunk az eladóval, személye garancia lehet arra nézve, hogy az áru friss és jó minőségű.
Ha használati tárgyról van szó: biztos, hogy használni fogják? Nincs szomorúbb az évekig a szekrény tetején vagy a padláson porosodó, egyszer sem használt „ajándék” sorsánál…
Ha gyermeknek keresünk ajándékot, tegyük fel a kérdést, hogy a kiválasztott játék fejleszti-e kézügyességét, segíti-e értelmi fejlődését. Tartós, javítható, természetes alapanyagú?
Jó ötlet lehet egy „környezetbarát csomag” összeállítása – lepjük meg szeretteinket a lehetőséggel, hogy kipróbálhatnak olyan szereket és módszereket, amellyel a Földet kímélik.
Nem kell feltétlenül ragaszkodnunk az új dolgokhoz sem. Egy jól megválasztott, személyre szóló üzenettel ellátott antikváriumi könyv is okozhat nagy örömet, és egy vadonatúj, de érdektelen is csalódást.
Csináld magad!
A nagy karácsony előtti hajtásban bizony hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy a drága holmiknál többet ér az együtt eltöltött idő, vagy a saját készítésű ajándékokba fektetett munka, idő és szeretet. Csináljuk magunk az ajándékokat!
Íme néhány ötlet:
Üdvözlőkártyákat, karácsonyi képeslapokat régi naptárak, magazinok színes lapjaiból, magunk is készíthetünk, és rajzokkal, virágszirmokkal, vagy maradék szalagokkal díszíthetjük.
Készítsünk saját kezűleg ropogtatnivalót, a sok adalékanyagot tartalmazó, bolti édességek helyett! Így készül a grillázs: 20 dkg diót megdarálunk, 10 dkg cukrot serpenyőben megolvasztunk, és aranysárgára pirítunk. Hozzáadjuk a diót, pár csepp ecetet és jól összekeverjük. Olajozott deszkára kiborítjuk és gyors mozdulatokkal, olajozott nyújtófával kinyújtjuk 2-3 mm vékonyra. Vajas késsel feldaraboljuk. Zárt üvegben vagy dobozban 8-10 napig eltartható. Készíthetjük napraforgómaggal, mogyoróval vagy mandulával is.
Szép ajándék lehet a házi készítésű fűszerolaj is. Széles szájú, jól záródó üvegbe friss - nem túl karakteres ízű - olajat öntünk, s néhány hétig - fénytől védve, hűvös helyen - abban áztatjuk a kiválasztott fűszereket. A darabos vagy nagylevelű ízesítőket egészben adjuk az olajhoz, míg az apró szemű, illetve porló fűszereket előzőleg gézbe, vagy laza szövésű vászonbatyuba kötjük.
Remek ajándék a kézzel készített receptgyűjtemény.
Méhviaszból egyszerűen formázhatunk gyertyát. A kézműves-boltokban kapható viaszlapból vágjunk ki tetszőleges méretű téglalap vagy háromszög alakzatot, közelebb eső, hosszabbik oldalára fektessünk kanócnak való pamutszálat, majd tekerjük fel.
Úszó gyertyát is készíthetünk, ha a beiglisütéshez használt diót elég óvatosan törjük fel, úgy, hogy két félbe hasadjon. A korábbról maradt gyertyacsonkokból olvasszunk viaszt, színezzük festékkel, majd öntsük bele a dióhéjba, közepébe helyezzünk kanócot, amíg még olvadt. Úsztassuk gyertyáinkat egy tál vízben.
Néhány csomagolási tipp
A csomagolóanyag érték, bánjunk vele takarékosan! Az egyébként is díszes csomagolású terméket fölösleges tovább bugyolálni. Drága díszcsomagolók helyett felhasználhatjuk a régi színes újságok vagy falinaptárak képeit. Jópofák az így kitapétázott kartondobozok is. Mutatós díszcsomagolót készíthetünk házilag, ha a hagyományos barna csomagolópapírt, selyempapírt, vagy akár díszdobozt vízfestékkel festett krumplinyomdával mintázzuk.
Eszmei ajándék
Ajándékozzunk egymásnak időt! Ez az a dolog, amiből a legkevesebb jut mostanság szeretteinknek, pedig ez a legértékesebb! Egy közös színház-, mozilátogatás, vagy palacsintázás mindennél többet ér!
Manhertz Alexandra, Bóbis Ildikó
Ökoszolgálat Alapítvány
2009. november 27-én számos civil szervezet érdekes és látványos akcióval igyekszik ráirányítani az emberek figyelmét a Ne Vásárolj Semmit Nap egyik fő üzenetére: boldogságunk, örömeink nem a fogyasztás függvényei; illetve, hogy a hétköznapok mókuskerekében se feledkezzünk meg arról a tényről, milyen környezeti, egészségügyi és társadalmi hatásai vannak vásárlói döntéseinknek…
Ízelítő a mai nap sokszínű rendezvényeiből:
<< Vissza a főoldalra |
Közeleg a karácsony. Bár még csak november van, a szupermarketekben árad a hangszórókból a „Mennyből az angyal”, és csillogóbbnál csillogóbb pultok csábítanak bennünket a vásárlásra. A szeretetet még nem mérik kilóra, de a reklámok sokszor sugallják azt, hogy akkor vagyunk jó szülők, gyermekek, barátok, ha gondoskodunk arról, hogy szeretteinknek „mindenük” meglegyen. Elég egy tele erszény, hogy boldogságot vegyünk rajta másoknak, és az ő elégedettségükön keresztül magunknak is (?).
