Magazin

Gaia, az élõ bolygó

A tudósok többsége Földünket nem tekinti egyetlen, összefüggõ rendszernek. Inkább mozaikokban gondolkodnak, kiragadott elemekben; nézeteikbõl valamiképp hiányzik a kölcsönös kapcsolaton alapuló „egész” vagy „egység” fogalma. Dr. James Lovelock hatvanas években született Gaia-hipotézise - mely szerint a Föld egy élõ organizmus - a mai napig megosztja a kutatók táborát.


Mióta világ a világ, számos magyarázat született arról, hogyan is keletkezett a földi élet; James Lovelock nagy vihart kavaró elmélete egy ezek közül. A Gaia-hipotézis szerint, a Föld összes élõ és élettelen része egyetlen szorosan összefüggõ, önszabályozó, s egyben öngyógyító rendszert képez, mely képes fenntartani saját létezésének elengedhetetlen feltételeit. Lovelock elgondolásait „Gaia - A földi élet egy új nézõpontból” címû könyvében tárta a nagyközönség elé 1979-ben (Göncöl kiadó, 1987 - szerk.).

Lovelock, tudós és lelkes környezetvédõ, 1919-ben született Angliában. Független szakemberként 1965-ben felkérést kapott a NASA-tól, hogy vegyen részt a marsi élet kutatásával kapcsolatos munkákban; ekkor fejlesztette ki híres elméletét, melyben a Földet élõ, önszabályozó lénynek tekinti. A NASA kutatások idején kezdte el foglalkoztatni a gondolat, miszerint a Föld légköre – elvégzett vizsgálatok alapján – meglehetõsen távol áll a kémiai egyensúly állapotától. Akkor viszont hogyan lehet mégis ennyire stabil? – ötlött fel a kérdés Lovelockban. Elgondolása szerint a földi élet annak köszönheti létét, hogy bolygónk önszabályozó mechanizmusai folyton változó külsõ feltételek mellett is állandósítják a légkör összetételét és a hõmérsékletet; azaz külsõ körülményektõl függetlenül stabil értékeket tudnak tartani. Bolygónk ilyen értelemben egy hatalmas élõlény.

Mivel Lovelock felvetése szinte teljes és azonnali elutasításra talált a tudóstársadalom berkein belül, az elszánt kutató egy olyan modell megalkotásába fogott, melyen be tudja mutatni Gaia mûködési elvét; magyarázatot adva az éghajlat önszabályozó mechanizmusára. Ez a \\\"Daisy World\\\" névre keresztelt modell az 1970-es években készült el, s egy olyan bolygót elevenít meg, ahol az élõvilágot két lény - sötét és világos százszorszép - képviseli. A modell lényege, hogy a hideg környezetben a sötét színû növény összegyûjti a meleget és ideális hõfokot alakít ki; melegedés idején pedig a világos jut szerephez: lehûti a környezetet ismét csak az ideális hõmérsékletre. Míg a két élõlény egymással kiegyensúlyozott, kölcsönös kapcsolatban él, a környezet mindkettõ számára megfelelõ; ám ha valamelyikük eltûnik, akkor a teljes rendszer felborul s eltûnik.

Lovelock további érdekes és elgondolkodtató meglátása szerint az ember Gaia számára olyan, mint valamiféle mikroorganizmus egy élõlény szervezetében. Ha - mikroorganizmusként – megtámadjuk a szervezetet, az elkerülhetetlenül vesztünket fogja okozni. Létünk csak akkor biztosított, ha képesek vagyunk egyfajta szimbiózist kialakítani bolygónkkal, ennek hiányában az emberiség – s akár maga a Föld is - elpusztulhat. Egyszerûbben szólva, azzal, hogy kárt okozunk a környezetünkben, saját és utódaink életfeltételein rontunk.

Lovelock – egyesek szerint különc, mások szerint inkább különleges - elmélete a mai napig vita tárgya a tudósok körében, bár sokan már úgy gondolják, van alapja. Ha a kis emberek szemével nézzük, talán egyszerûbb a kép: az egyetlen lehetõségünk az, ha egységben élünk a földi élõvilágával. Nézzünk hát körül saját kis világunkban – otthonunkban, munkahelyünkön, lakóhelyünkön – s találjuk meg azokat a lehetõségeket, melyekkel mi magunk formálhatjuk jobbá ezt a kényes, értékes egyensúlyt.



Készült Adorjánné Farkas Magdolna "Hogyan gyógyíthatjuk meg a beteg Gaiát?" címû írása (Ökotáj. 18/19. sz. 1998. 103-105. p.) illetve Monory M. A. - Tillmann J. A. Ezredvégi beszélgetések
c. munkája alapján. A szöveget szerkesztette Lugosi Bea



Ajánlott link: Takács-Sánta András - A Gaia hipotézis I. és II. rész.