Magazin

Halott bolygón nem lehet üzletelni

Ez az alapvetõ igazság David Brower amerikai természetvédõtõl származik, aki hosszú élete során sokat tett a természet védelméért. Például õ és társai akadályozták meg, hogy a 60-as években a Grand Canyonban vízierõmûveket építsenek. Az idézetet Yvon Chouinard sziklamászó, szörfözõ és üzletember „Let my people go surfing" címû zseniális mûvében olvastam. Errõl a könyvrõl akarok most írni.

Yvon Chouinard francia anyanyelvû kanadai család gyermekeként 1946-ban költözött Kanadába. Minden idejét sziklamászással, szörfözéssel és horgászással töltötte, kevés dolog állt tõle távolabb, mint hogy üzletember legyen. Nem is lett belõle - legalábbis a hagyományos értelemben. De valamibõl fedeznie kellett a sziklamászás költségeit, ezért saját kovácsolású sziklamászó szegeit és kapcsait elkezdte értékesíteni. Az volt az alapelve, hogy a világ legjobb sziklamászó felszereléseit kell készítenie, hiszen az õ élete is ezektõl függ. Ahogy az üzlet nõtt, a választék bõvült, de a minõség iránti elkötelezettsége nem változott.

Néhány év után megdöbbenve látta, hogy a sziklamászás és a többi szabadban ûzött sport milyen súlyos károkat okoz a természetben. Chouinard egyre inkább tudatára ébredt, hogy egy cég tevékenysége mindenképpen károkat okoz, de szívósan kereste a környezeti szempontból legelfogadhatóbb megoldásokat. Miközben a Patagonia a világ egyik legismertebb outdoor felszereléseket gyártó bolthálózatává vált, egyre radikálisabban változtatott termékein. A cég mindig is azt akarta, hogy dolgozói a munkahelyükön jól érezzék magukat. A rugalmas munkaidõ lehetõvé tette, hogy ha feltámadt a szél, a dolgozók egy része szörfözni induljon. Amerikában az elsõk között hoztak létre munkahelyi óvodát, hogy a kisgyermekes anyák gyerekük közelében dolgozhassanak. Aztán elkezdték vizsgálni termékeik környezeti hatásait. A pamutingeket mindenki környezetkímélõnek tartja, de kiderült, hogy a mai nagyüzemi gyapottermesztés az egyik legszennyezõbb mezõgazdasági tevékenység. A világ összes rovarirtó felhasználásának 10 %-a, gyomirtószer felhasználásának 25 %-a a nagyüzemi gyapottermeléshez kötõdik, annak ellenére, hogy a világ szántóföldjeinek csak 3-át foglalja el gyapot. A Patagonia úgy döntött, hogy csak organikus termesztésbõl származó gyapotot használ, ami persze sokkal drágább, mert több munkaerõre van szükség a kézi gyomtalanításhoz, komposztáláshoz. A plusz költségeket a piac nem ismeri el, senki sem törõdik avval, hogy ha nem szennyezik a vizet és a talajt, akkor kevesebbet kell az államnak környezetvédelemre, egészségügyi ellátásra költenie. Az organikusan termesztett gyapot iránt nem volt kereslet, ezért az ára kezdetben csaknem duplája volt a nagyüzemi terméknek. Chouinardék vállalták a többletköltségeket. Aztán sorra vették a többi terméküket. Kifejlesztettek egy módszert, aminek segítségével 25 pillepalack újrafeldolgozásából származó anyagot használtak fel egy hegymászó kabát elõállításához. 1993 és 2003 között 86 millió palackot hasznosítottak.

Mostanában annyi nagy cég zöld imázsépítõ tevékenységérõl olvastam, hogy ezt a könyvet is sokáig gyanakodva fogadtam. Mikor azt olvastam, hogy irodáikban már a 80-as években megszûntették a szemeteskosarak nejlonzacskós kibélelését, akkor elbizonytalanodtam. Ezek az apró dolgokra is odafigyelnek! Aztán mikor oda jutottam, hogy a fõnök felveti magának a kérdést, hogy beosztottai miért járnak városi terepjárókkal, akkor megadtam magam. Ez az ember tényleg változást akar! Képes még az amerikai autózási szokásokat is megkérdõjelezni. Ezek után már semmin sem csodálkoztam. A Patagonia nemcsak annyit tett, hogy 1985 és 2005 között 22 millió dollárt adott kis civil szervezetek programjaira, de a változás kulcsát a világ 100 000 környezetvédelemmel és fenntarthatósággal foglalkozó civil szervezetében látja. Alkalmazottai évente 2 hónapra elmehetnek egy civil környezetvédõ szervezethez dolgozni, úgy hogy közben kapják a fizetésüket. Ha úgy adódik, a polgári engedetlenségi akcióban letartóztatott munkatársaiért a cég kifizeti az óvadékot.

Magyarországon az elmúlt években sikeres üzletemberek vezetik az országot. Néha úgy tûnik, attól lettek sikeres üzletemberek, hogy a pénzügyeken kívül minden mást - szociális, környezeti, egészségügyi, kulturális szempontokat - figyelmen kívül hagynak. Most jön egy új környezetvédelmi miniszter, aki liberális környezetpolitikát hirdet. Úgy tudom, hogy ez fõképp azt jelenti, hogy az externáliákat internalizálni kell (pl. az adók révén a termékek árában is meg kell jelennie a környezeti szempontoknak.) Fodor Gábor nagyon fontos témákat tûzött a zászlajára. Úgy tûnik, hogy megértette, a globális felmelegedéssel sújtott bolygón lényeges változtatásokra van szükség. Most még nem látjuk, hogy ezt hogy fogja megértetni pártjával és kormányával. De mindannyiunknak az az érdekünk, hogy sikerüljön neki. Itt az ideje, hogy a cégek és az ország vezetõi megértsék: halott bolygón nem lehet üzletelni!

www.humusz.hu

 

Kapcsolódó termékek
Jólét gazdasági növekedés nélkül - A nemnövekedés feléJólét gazdasági növekedés nélkül - A nemnövekedés felé
készleten
1 000 Ft 1 000 Ft/db
kosárba
Serge Latouche: A nemnövekedés diszkrét bájaSerge Latouche: A nemnövekedés diszkrét bája
készleten
2 390 Ft 2 390 Ft/db
kosárba