1 év alatt Magyarország területének egy m²-ére annyi energia érkezik a Napból, amely a meglévõ épületek m²-re vetített éves energiaszükségletének 5 szöröse! Ez az energia nem mind hasznosítható, és gyakran nem is a megfelelõ idõben érkezik, mégis teljesen figyelmen kívül hagyni, amikor építkezni szeretnénk egyszerûen hanyagság volna.
Napkollektorok, napelemek, a tetõn, a homlokzaton. Általában ezek jutnak eszünkbe, ha épületek napenergia hasznosításáról van szó. Ez inkább gépészek, mintsem építészek szakterülete, azonban ekkor is sokminden múlik magán az épületen.
Például, egy magastetõs családiház esetében akkor lehet leghatékonyabban mûködõ kollektort elhelyezni, ha van egy kb. 45˚-os délre nézõ tetõszakasz, amelyen a lehetõ legkevesebb tagolás (kutyaólas tetõablak, torony, kémény…stb) van, mivel ezek árnyékolnák, és csökkentenék a drága berendezés hatékonyságát. Ez azonban csak töredéke annak, amire egy építész odafigyelhet a tervezéskor.
A passzív szolár építészet lényege, hogy gépészet nélkül, vagy minimális gépészet segítségével maguk az épületszerkezetek válnak energiagyûjtõ, tároló és leadó „berendezésekké”. Ezek szerint bizonyos gépi berendezések kiválthatók (akár plussz költségráfordítás nélkül) okosan kialakított épülettel is? Lényegében igen. Az egyszerûnek, olykor szinte banálisnak tûnõ módszerekrõl érdemes tudni, hogy többet számíthatnak a ház energiatudatossága tekintetében, mint ha gondolkodás nélkül teleaggatnánk a ma legdivatosabb zöld gépészeti eszközökkel.
Vegyünk például egy egyszerû délre nézõ ablakot. Még régi, rosszul hõszigetelõ ablakoknál is sok esetben kimutatható, hogy déli tájolás esetén a téli hónapokban több hõnyereséget termelnek, mint hõveszteséget. Új ablakoknál a nyereségek és veszteségek aránya még kedvezõbb. Ez a napenergia hasznosításának legdirektebb formája. Egyszerûnek hangzik. Igazán jól viszont csak akkor fog mûködni, ha számításokkal is alátámasztva tervezzük és optimalizáljuk a jelenséget. Nem feltétlenül teszünk jót azzal, ha ész nélkül beüvegezünk minden délre nézõ homlokzatot, mert egy napsütéses decemberi napon annyi hõnyereségünk lehet, hogy nem is tudunk vele mit kezdeni, kiszellõztetjük, veszendõbe megy; viszont mi történik, ha lemegy a nap?
A szoláris tervezés az építészetben tehát nem elsõsorban energiatudatos gépészeti rendszerek beépítésérõl szól. Alapvetõ eszközei közül néhány: a jó tájolás; üvegházak, avagy napterek kialakítása, akár utólag meglévõ épületekhez is!; energiagyûjtõ falak; pufferzónás tervezés, azaz hogy az épület lehûlõ, északi oldalára az alacsonyabb hõmérsékletet igénylõ helyiségeket (pl. kamrát, tárolót) telepítjük; nagy hõtároló kapacitású (figyelem, nem ugyanaz, mint a hõszigetelés!) szerkezetek beépítése; árnyékolás; természetes szellõztetés lehetõségének megteremtése. Mindemellett továbbra is érvényben marad a jó hõszigetelés, hogy egyáltalán lehetségessé váljon a hagyományos, nagy teljesítményre képes, ám drága és környezetszennyezõ fûtések kiváltása a minden tekintetben szolidabb napenergiára. A hatások minden esetben számíthatók, mérhetõk, csupán a megfelelõ szakember kell hozzá.
A fenti eszközök kombinálásával olyan épület hozható létre, amely él, reagál, szabályozza önmagát, és komfortot biztosít. És bár csalódást jelenthet a scifi rajongóknak, a jövõ háza mindezt nem feltétlenül (kétségkívül látványos és futurisztikus megjelenésû) csoda-gépek felsorakoztatásával teszi, hanem az eddigi anyagokkal és szerkezetekkel, csupán egy kicsit nagyobb odafigyeléssel, több alázattal (és számítással) közelítve az épületfizika már ismert egyszerû jelenségeihez.
Természetesen ha kezünket a szívünkre tesszük, és elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk az épület kialakításával kapcsolatban, amit lehetett, kezdhetünk azon gondolkodni, hogy azt a kevés energiát, amely még így is hiányzik, milyen gépészettel, pótoljuk. A napkollektor elsõsorban használati melegvíz termelésre, esetleg fûtés kiegészítésre; a napelemek áram elõállítására, mely pusztán épületkialakítással amúgy sem lehetséges; a hõszivattyú, fatüzeléses kazán…stb. erre a feladatra már kiváló megoldások lehetnek. Ám önmagukban alkalmazva félõ, hogy csalódnunk kellene hatékonyságukat és a megtérülésüket illetõen. Viszont ha mindent szakszerûen megtettünk az épület szoláris tervezésekor, a fordítottja is megtörténhet: kiderülhet, hogy bizonyos költségesebb gépészeti rendszerekbe egyáltalán nem is érdemes beruházni, mert nagyobbrészt kihasználatlanok maradnának.
Karcagi Eszter
BME építészmérnök hallgató
A cikksorozat többi része:
I. Építs okosan! Építkezz ökologikusan! - Elõszó
II. Építs okosan! Építkezz ökologikusan! - Épületeink és az energia