Magazin

Neil Z. Miller: Védõoltások

A könyv az oltásokkal kapcsolatos kérdések és kételyek tisztázásának szándékával született. A szerzõ rendkívül világos és tárgyilagos módon írja le az oltások veszélyeit és az oltásokba vetett vakhitünk megalapozatlanságát, több mint 900, szaklapokban és hivatalos közleményekben megjelent forrást idézve. Kiadja: Kétezeregy Kiadó (2003)
A védõoltások története több, mint 200 évre nyúlik vissza. Ez idõ alatt a bevezetett védõoltások száma folyamatosan nõtt, a járványszerûen elõforduló fertõzõ betegségek száma ugyanakkor folyamatosan csökkent. Az orvostudomány és a közvélemény ezt a visszaesést többnyire a védõoltások pozitív hatásának tulajdonítja, holott az elmúlt két évszázad alatt életkörülményeink, higiénés viszonyaink és táplálkozásunk alapvetõen megváltozott. "A betegségek megelõzését célzó védõoltás ötlete 1796-ból származik. Edward Jenner brit gyermekorvos úgy gondolta, hogy azok a fejõlányok, akik már túlestek a tehénhimlõn (egy enyhébb betegségen), nem kaphatják meg a himlõt (ami halálos betegség)." Jenner elméletére alapozva fejlesztették ki az elsõ himlõ elleni oltásokat. Ezekkel az oltásokkal a XIX. században az iparilag fejlett országokban nagy tömegeket oltottak be úgy, hogy gyakran szinte teljes volt az átoltottság. Azonban a védõoltások hatására nem csökkent a himlõs megbetegedések száma. Hatalmas járványok törtek ki, lényegesen súlyosabbak mint korábban. A beoltott személyek túlnyomó többsége megkapta a himlõt, amelyet a himlõs betegeket befogadó intézmények egyértelmûen dokumentáltak. Ennek hatására több ország betiltotta a himlõ elleni oltást. A WHO által néhány évtizeddel ezelõtt kezdeményezett himlõ elleni oltási program során hivatalosan elismerték, hogy nem a védõoltások hatására tûnt el a himlõ a Földrõl. A megfelelõ higiénés feltételek biztosítása, a betegek elkülönítése és a csatornázás akadályozta meg a betegség terjedését. A múlt század halálos betegségei mint a tüdõbaj és a diftéria már a védõoltások bevezetése elõtt komoly visszaesést mutattak. A jobb életkörülmények és a megfelelõ higiénia hatására ezek a betegségek eltûnõben voltak. A rettegett járványos gyermekbénulás-járványok okozta halálesetek száma szintén magától csökkent már a védõoltások bevezetése elõtt. Ugyanakkor a tömeges oltás bevezetése után hatalmas járványok törtek ki az Egyesült Államokban, és a gyermekbénulásos megbetegedések száma nõtt az oltás bevezetése után. A poliooltóanyag köztudottan évtizedeken keresztül egy majmokban élõ, rákkeltõ vírussal volt szennyezve, mivel az oltóanyagot majmokon tenyésztették. A védõoltásoknak számos mellékhatása és szövõdménye lehet. A bölcsõhalál, az autizmus, a hiperaktivitás és még számos idegrendszeri megbetegedés egyértelmûen a védõoltások számlájára írható csakúgy, mint az allergiás megbetegedések bizonyos százaléka is. A szövõdmények elõfordulási gyakorisága egyes kutatók szerint lényegesen magasabb a hivatalosan beismert eseteknél. Az Egyesült Államokban például minden négyszázadik gyermek autista. Valós adatokat azonban az oltási szövõdmények és az oltások okozta halálesetek számáról rendkívül nehéz nyerni, mivel az orvosok néha közvetlenül az oltás után bekövetkezett reakciókat sem tekintik az oltás következményeinek. Ugyanakkor az oltási szövõdmények jelentõs része csak napokkal - hetekkel - hónapokkal illetve évekkel késõbb jelentkezik. A védõoltások kritikusai mindezek alapján megkérdõjelezik az oltási elmélet helyességét. Louis Pasteur a védõoltások egyik atyja élete vége felé a következõket mondta: "Csak a táptalaj számít, nem a kórokozó." Azaz a betegségek kialakulásában a megfertõzött személy állapotának, szervezete ellenálló képességének sokkal nagyobb szerepe van, mint a kórokozóknak. A járványok során soha sem betegszik meg az egész népesség, és a megbetegedettek közül sem mindenki lesz egyformán súlyosan beteg. A táplálkozás, a higiénés és egyéb viszonyok játsszák a fõ szerepet a betegségek terjedésében. A betegségek valódi, veszélytelen megelõzésének kulcsa az egészséges táplálkozás és egészséges életkörülmények, stresszmentes iskola és boldog otthoni háttér lenne. Egy egészséges szervezet immunrendszere képes legyõzni a kórokozókat olyannyira, hogy még az oly halálos kór is mint például a tüdõbaj, mindössze nátha súlyosságú betegségként jelentkezik. A védõoltások azonban hatalmas üzletet jelentenek a gyógyszeripar és az orvostársadalom számára egyaránt. Miközben Nyugat-Európa számos országában a védõoltások nem kötelezõek, és a szülõk számára elegendõ irodalom áll rendelkezésre a téma alaposabb megismeréséhez, a dogmává merevedett védõoltástan Magyarországon semmilyen, a hivatalos állásponttól eltérõ vizsgálati eredmény, publikáció, statisztikai adat megjelenését nem teszi lehetõvé. A múlt század nagy gondolkodója Mahatma Gandhi a következõket mondta az oltásokkal kapcsolatban: "Évek óta megrögzötten oltásellenes vagyok. A legkevésbe sem kérdéses számomra, hogy az oltás tisztességtelen eljárás, amely ráadásul káros is." A könyv az oltásokkal kapcsolatos kérdések és kételyek tisztázásának szándékával született. A szerzõ rendkívül világos és tárgyilagos módon írja le az oltások veszélyeit és az oltásokba vetett vakhitünk megalapozatlanságát, több mint 900, szaklapokban és hivatalos közleményekben megjelent forrást idézve.
Megrendelés>>