"Könnyű léptekkel járj tavasszal, Földanya áldott állapotban van" - mondják az indiánok. Azt értik alatta, hogy a Föld, a görög mitológiában a széleskeblű ősanya, Gaia (Gea) az, amely a földi életet hordozza és az ember csak egy lény a sok közül, mely testét tapodja. Ám emberlétünk nem csak áldás, átok is. Azok a módszerek, technikák, átalakítások, amelyeket tiszteletlenül végrehajtunk az ősanya testén, hogy civilizációnkat felépítsük és bonyolult társadalmainkban még bonyolultabb emberi- gazdasági kapcsolatok hálóit fonjuk, alapvető ellentétben állnak a természeti folyamatokkal és a rendszerrel, amelyből kinőttünk.
Mára ez az ellentét túlment azon a határon, amit a bolygó önfenntartását végző puffer-mechanizmusok még tolerálni képesek. Az emberi társadalom végleges és végzetes nyomokat hagy az ökológiai rendszereken, amelyek pedig saját létének alapját is adják.
Ez a könyv elemzi azokat az ismeretelméleti körülményeket, amelyek az ökológiai válság kialakulásához vezettek, majd azokat a tudományos eredményeket, - beleértve a rendszerelmélet, a káoszelmélet, az oceanográfia, légkörkutatás, ökológia és környezettudományok eredményeit is - amelyek betekintést nyújtanak az emberi társadalom és a természeti rendszerek rendszerszintű kapcsolataiba. Az egyre jobban széttöredező és részterületekre tagolt megismerés kényszerű szintézise nélkül reményünk sincs rá, hogy megelőzzük a bajt. Ez a kulcsa annak, hogy valóban megértsük, felfogjuk, mit is művelünk elvakultságunkban, hogyan fűrészeljük a faágat, melyen ücsörgünk.
