"Évi egymillió farmerruha újrahasznosítása a cél." A Holyduck interjúja Plank Jánossal, az Old Blue vezetőjével.
Minden interjúnak megvannak a „leg”-pillanatai, de ritka az olyan, amikor úgy érzi magát az ember, hogy minden kerek, minden és mindenki a helyére kerül. A következő beszélgetés alatt ez történt. Egy forró nyári pénteken a Balaton helyett Veszprém felé vettük az irányt, hogy megnézzük az Old Blue birodalmát. A helyet, ahol a használt farmer újjászületik.
A használt farmerek újrahasznosításával foglalkozó Old Blue központja Veszprém külvárosában található egy ipartelepen. Még be se lépünk az épületbe – amely passzívház, esővizes vécéöblítéssel és komposztálóval –, máris otthon érezzük magunkat. Az ajtó előtt virágzó levendulabokrok, raklapból készült hintaágy. Talán mondanom sem kell, a patchworkhuzat használt farmerokból készült.
Az előtér mintha arra készítene fel bennünket, hogy hamarosan nagyon sok farmert látunk majd teljesen megújult formában: a falra felfüggesztve és a fal melletti vitrinekben az Old Blue termékei. Itt találkozunk a cég vezetőjével, Plank Jánossal, aki rögvest a bemutatóterembe invitál bennünket. Na, itt már tátva marad a szánk: puffok, ülőalkalmatosságok, rongyszőnyegek, díszpárnák, táskák, ékszerek, apró használati tárgyak sokasága – amerre csak nézünk. Mind-mind használt farmerből született abban a műhelyben, ahol János végig is vezet bennünket, de csakis miután hosszasan beszélgettünk.
A fő profil: a környezetvédelem
„A fő profil nem a ruhakészítés, amivel tavaly kezdtünk el, úgy mondhatnám, kísérletezgetni, és nem is a használati tárgyak és a bútorok gyártása, hanem a környezetvédelem. Egy farmernadrág előállításához 10 köbméter édesvíz szükséges. Tavaly 83 600 farmerruhát sikerült újrahasznosítanunk, és a célunk az, hogy ez még több legyen” – mondja, miközben kávéval, jegesteával kínál bennünket. A farmerruhák alatt értik a nadrágot, inget, ruhát, sztreccses és nem sztreccses alapanyagból egyaránt. Az utóbbi alapanyagot amúgy annyira nem szeretik, de mivel egyre több van belőle, így nem lehet megkerülni. Hozzáteszi, vannak olyan darabok, például női szoknyák, amelyekhez jobb is, ha rugalmas anyagot használnak.
„Három éve csináljuk az Old Blue-t, nagyon az elején vagyunk. Az a célunk, hogy elérjük az évi egymillió darab újrahasznosítását. Annál az amerikai cégnél, amely jelenleg a legnagyobb a világon, 140 000 darabot hasznosítanak újra. Náluk semmi más nem történik, csak ledarálják az összes farmert, és szigetelőanyagot készítenek belőle” – meséli János. Nekik is volt törekvésük arra, hogy szigetelőanyagot is előállítsanak, de nem találtak ehhez Magyarországon partnert.
Nem ez az egyetlen probléma, amibe ütköztek, de kettőt talán sikerül megoldani egy alapítvány segítségével, amely a nehezen vagy még nem megoldott újrahasznosítási hulladékot vizsgálja. Az egyik a farmerokból kinyert cipzárok kérdése, amelyekkel jelenleg nem tudnak mit kezdeni, viszont ahogy növekszik a cég, ez egyre égetőbb kérdés lesz. A másik az olyan aprócska farmerfecnik problémaköre, amelyekből már egy virágszirom sem jön ki.
Miért pont virágszirom?
Az Old Blue vásárlóinak – és a tulajdonosok – kedvenc terméke a hulladékfarmerból készített virág, amelynek a közepe farmergombból készült. Egész csokrokat visznek ballagásra, esküvőkre, ajándékba. A termék olyan sikeres, hogy János és felesége le is védették.
Hat ember főállásban, bedolgozók, megváltozott munkaképességűek
Kevesen hiszik el a fenti számok és célkitűzések hallatán, de a cégnél jelenleg hatan dolgoznak teljes állásban. Van olyan, aki gyesről jött vissza, van, aki ötvenéves elmúlt. Mellettük vannak, négyen, aki beugróként dolgoznak a 10–12 órás állásuk mellett néhány műszakot. Emellett bedolgozó varrónőik és apró bakonyi falvakban élő besegítőik is vannak. Az utóbbiak a darabolásban is segítenek. Rajtuk kívül Jánosék több foglalkoztató céggel is együttműködnek az országban, amelyeken keresztül megváltozott munkaképességűeknek is biztosítanak munkát.
A logisztika és a szállítás egyelőre Jánosra marad, mivel a cég még pont nincs abban a fázisban, hogy egy plusz sofőrt is eltartson. Miközben az kerül szóba, hány mázsa farmert kell szállítania ide-oda az országban, azt vesszük észre, hogy a Bevezetés a használt farmernadrágok anatómiájába című előadáson ülünk, és jobbra-balra dőlünk a nevetéstől. „A farmernadrágokat általában két részre bontjuk, szárra és – bocsánat a kifejezésért – seggre. A jó segg az, amiből lehet például kárpitanyagot varrni. A rossz segg az, ami részben szennyezett, de egy kis részt, egy vagy két zsebet ki lehet belőle vágni, a többi része hulladék. A ‘nagymamasegg’ pedig az erősen szennyezett farmer. Egyébként ebből a szennyezett hulladékból lehetne szigetelőanyagot készíteni, ha meg lenne oldva a fémtelenítése és megtalálnánk a partnert hozzá. Nagyon környezettudatos szemléletem van, és a szigetelőanyag 100 évig is szigetelőanyag marad. Én a farmertáskákat is azért imádom, mert egy ilyen "sörcipelő" kivált 1000 darab reklámszatyrot, ezért is adjuk nagyon olcsón őket.”
Jánost hallgatva egyértelművé válik, hogy egy komoly üzletemberrel ülünk szemben, a környezetvédelemre sem idealista aktivistaként tekint, hanem a pénzt is látja benne. Hangsúlyozom: is. Ez akkor látszódik a legjobban, amikor az üzletember és a szociálisan érzékeny környezetvédő szólal meg egymás után.
„Ma Magyarországon azért adnak a megváltozott munkaképességű embereknek munkát, mert olcsó munkaerőnek számítanak. Ami viszont az elköteleződés ebben, hogy nehéz velük dolgozni. Viszonylag sok ruhát adunk adományba is, kórházaknak, szociális otthonoknak. Aki próbálta, az tudja, hogy ruhát adományozni kegyetlenül nehéz Magyarországon.” Van náluk farmerturkáló, ahol 1400 forint egy kiló ruha. Volt, aki innen Gucci dzsekivel ment haza.
Folytatásért és képsorokért UGRÁS AZ EREDETI CIKKRE.
Az Old Blue termékeiért kattints ide!