Egy fiatal, magyar újságírónő 2016 októberében elhatározta, hogy december 31-ig nem vásárol ruhát és kiegészítőt. Ekkor még nem tekintett kihívásként a dologra, ám decemberben jött az ötlet és az újabb határidő: immáron áprilisig - kereken fél évig - tartja magát fogadalmához. A miértekről, hogyanokról olvasmányos blogot vezet.
A blog írója, Mengyán Eszter újságíró, akit - saját bevallása szerint - mindig is érdekelt a divat; de a háttér, a motivációk, a társadalom és a divat kölcsönhatása, működése izgatta leginkább.
Eszter, 2016 áprilisában több olvasmányélmény, dokumentumfilm (The True Cost), megrázó Instagram- és Facebook-poszt miatt döntött úgy, hogy a tudatos ruhavásárlás, az ökodivat, a fenntarthatóság mellett teszi le a voksát. Erről ír, posztol, kutat, beszélget, latba veti az összes szaktudását, hogy eljusson minél több emberhez az üzenet: változtatni kell!
Vajon biztosan szükségünk van arra, hogy miden szezonban és leértékeléskor újabb és újabb darabot vásároljunk?
Döntése és tavaly év végi fogadalma olyan meghökkentő és elgondolkodtató tényeknek köszönhető, melyek a ruhaipar és a divat hátterében állnak. Íme néhány a sok közül...
- Az elmúlt 20 évben – nagyjából a fast fashion megjelenése óta – szinte követhetetlen a divat körforgásának sebessége.
- 2 szezon (tavasz–nyár és ősz–tél) helyett ma már 52 kollekciót dobnak piacra évente.
- Egy felmérés szerint a fillérekért vásárolt új ruhák átlagosan mindössze 5 hétig maradnak egy nő szekrényében, mielőtt a szemétbe kerülnek.
- Egy másik felmérés szerint mindössze háromszori viselet után a nők 33 százaléka úgy érzi, a szóban forgó ruhadarab már túl régi.
- Egyetlen pamutpóló előállításához 2700 liter édesvízre van szükség.
- A megkérdezett brit nők gardróbjában átlagosan 152 ruhadarab található. Ebből 11-en még mindig rajta van a címke. 16 darabot csak egyetlen egyszer viseltek. 57 darab pedig viseletlenül áll a szekrényben.
- 80 milliárd ruhadarab készül évente. Ez 400%-kal több mint 20 évvel ezelőtt, 1996-ban.
- 40 millió ruhagyári munkás dolgozik a világon, ebből több mint 4 millió dolgozik Banglades 5000 ruhagyára közül az egyikben.
- A ruhagyári munkások 85%-a nő, akik naponta kevesebb mint 3 dollárt keresnek
És, hogy miért is döntött úgy, hogy fél évig nem vásárol újabb ruhát és kiegészítőt? Erről a fiatal újságíró az alábbiakat véli:
1) Nincs szükségem új ruhákra. - Úgy érzem, elég ruha van a szekrényemben, feleslegesnek tartom, hogy újabb és újabb darabokat vegyek.
2) Szeretném minél jobban kihasználni a szekrényemben lévő ruhadarabokat. - Ehhez szükségem lesz jó adag kreativitásra, de alig várom!
3) Szeretném újrahatározni a stílusomat. - Ismét kicsit hippisebb, bohémabb, ugyanakkor az eddiginél dögösebb irányba kerültem. Nem akarok új darabokat beszerezni addig, amíg nem látom, mire lenne szükségem.
4) Ruhavásárlás helyett másra költök. - Inkább varrónők munkájára, akik megjavítanak és átalakítanak már meglévő darabokat. (Ezenkívül: tanfolyamra, hogy megtanuljam a kalligráfiát, újra felevenítsem a rajztudásomat, vagy akár újra megtanuljak varrni.)
De Eszter nemcsak a jelennel foglalkozik, megvannak a jövőt érintő tervei is arra nézve, hogy a féléves fogadalom lejártát követően hogyan reformálja meg alapjaiban ruhabeszerzéseit, illetve hogyan fog a visszafogott vásárlás ellenére is változatosan öltözködni. A tudatos vásárláson túl ott a cserebere, kölcsönzés, varrás és a meglévő darabok maximális kihasználásának lehetősége is.
A színes, olvasmányos blogon fentieken túl számos egyéb inspiráló gondolattal, érdekességgel és ténnyel ismerkedhetünk meg. Mindenkinek szívesen ajánljuk olvasásra!
A blog ezen a linken érhető el: Holy Duck