A bioélelmiszerek és bio alapanyagok köztudottan drágábbak, mint a konvencionális mezőgazdaságból származó termékek. Elgondolkoztak már azon, hogy vajon ennek mi lehet az oka? Csak azért drágábbak, mert trendi a bioélelmiszer fogyasztás? Vagy a divat mellett tényleges okai vannak a felárnak?
Fentiekről Czeller Gábort, a Magyar Biokultúra Szövetség elnökét, a Csörsz utcai Ökopiac ügyvezető igazgatóját kérdeztük meg, hogy a valóságban hol jelentkezik a termelésben, előállításban és eladásban keletkező többletköltsége a biogazdának vagy a kereskedőnek.
A Csörsz utcai Ökopiacra gyakran kilátogatnak TV stábok és újságok riporterei, és az esetek legnagyobb részében már a bemutatkozás után nekem szegezik a kérdést: Miért olyan „drága” a biotermék a konvencionálishoz képest? Ebből a nagy érdeklődésből is látszik, hogy sokakat foglalkoztat a felár kérdése. Igazából az, hogy valami „drága”, csak nézőpont kérdése. - mondja Czeller Gábor, aki maga is biogazdálkodik és állatokat is tart, természetesen csakis ökológiai módon.
Mégis minek tudható be, hogy a biotermékek mindig drágábbak, mint a konvencionális?
Először is két alapvető dolgot említenék: az ökológiai gazdálkodásban megjelenő magas kockázat és a kisebb hozam a termelésben. Nem kell elmélyült mezőgazdasági ismeretekkel rendelkezni ahhoz, hogy tudjuk, a növényeket gombás, baktériumos betegségek és kártevő rovarok, atkák támadják meg. Ezek ellen a biogazdálkodásban csak néhány biztonságos, fel nem szívódó szer használható, amik természetesen nem veszélyeztetik az egészségünket és a környezetünket, ugyanakkor nem lehet velük olyan megsemmisítő csapást mérni, mint a szintetikus vegyszerekkel. A hatékony vadriasztó sem alkalmazható és a termés akár 70%-ban megsemmisülhet Tapsi Hapsinak és barátainak, valamint Bambinak és anyukájának köszönhetően. Ez magas termelési kockázatnak mondható szerintem.
És a kisebb terméshozamnak mi az oka?
A növénytermesztéshez megfelelő mennyiségű tápanyagnak lennie kell a talajban ahhoz, hogy jóízű, megfelelő mennyiségű termés realizálódjon, amit aztán el lehet adni a piacon. Biogazdálkodásban, hál’ istennek, csakis a talaj természetes tápanyag szolgáltatására támaszkodhat a gazda, kiegészítésként zöldtrágyával, szerves trágyával, komposzttal, illetve az előveteményként használt pillangós növények nitrogén megkötő hatásával gazdálkodhat. Az ökológiai gazdálkodásban a talaj kizsigerelésének elkerülése miatt, eleve kevesebb csíraszám vethető 1 hektár területre, mint a konvencionális gazdaságban. Konkrét példával élve az őszi búza esetén 5-5,5 millió csíra vethető, melyből 5,5-6,5 t/ha termés várható konvencionális körülmények között. Ökoban a csíraszám 4-4,2 millió/ha és a várható termés 3,2-3,8 t/ha. Ugyanez elmondható napraforgó esetén is, ahol nagyjából 40%-kal eleve kevesebb a termő növényegyed szám, a fentebb említett okok miatt együttesen. A könnyen felvehető tápanyagokat konvencionális gazdálkodás esetén műtrágyákkal és hozamfokozókkal pótolják, amely gyorsan megpuffasztják a növényt és alkalmazása a talajnak sem tesz jót hosszútávon.
Nemrégiben napvilágot látott A Royal Society kutatása, miszerint az ökogazdaságban elért terméshozamok nem sokkal maradnak el a konvencionálistól. Akkor ezek a kutatások nem reálisak?
Igen, sok ilyen tanulmány van a konvencionális és ökotermékek összehasonlításáról. Az ENSZ is szorgalmazza a világ élelmezését ökotermékekkel, a Greenpeace is összefogott más szervezetekkel, konferenciákat tartottak vegyszermenetes, környezetkímélő mezőgazdaság témában. Sok élelmezéssel és környezetvédelemmel foglalkozó szervezet próbál megoldást találni az éhezésre, miközben a mezőgazdaság felesleget termel. A megtermelt mezőgazdasági termékek 1/3-a minden évben kukában végzi, aminek a megtermeléséhez természetesen energiát és vizet használunk fel. Vízből például 250 km3-nyi mennyiséget, ami a világ összes háztatásának vízszükségletét fedezné. Az ökológiai gazdálkodás a világ élelmezésében nem a terméshozamok növelésével kapna szerepet, hanem a tudatos termeléssel. A megtermelt áruk, nyerszöldségek és alapanyagok sokkal tovább eltarthatóak, így nem kell őket kidobnunk egy-két nap után. Sokkal nagyobb az ásványi és tápanyag tartalma, kisebb mennyiség bevitelével is fenntarthatjuk a szerveztünk egyensúlyát és nem alakul ki „B” kategóriás éhezés. Nem hiába keresik a megoldást az ökológiai gazdálkodásban, de a megoldás nem a terméshozamok növelése lesz.
Csak a kisebb terméshozam és a magas kockázat az oka a biotermékek magas árainak?
Természetesen vannak még okok, ilyen a nagyfokú kézi munka igény a gazdaságban. Ami jó munkahely teremtő, viszont a gazdának ki kell fizetnie a munkabéreket. Ehhez olyan járulékos költségek párosulnak, mint az Európai Uniós jogszabályoknak való megfelelés igazolása, a bio tanúsítvány költsége. Országok között is van különbség a biotermékek árai között. Magyarországon a direkt és indirekt támogatások biogazdaságoknak, sajnos messze elmaradnak az európai átlagtól.
Ennek ellenére elég nagy az Ökopiac forgalma. Ezek szerint sokan vannak, akik a felárat boldogan kifizetik. Miért?
Azt nem tudom, hogy boldogan fizetik-e ki a felárat, de az biztos, hogy rengeteg olyan dolgot tudok mondani, amitől megéri a bioterméket venni. Biotermékekkel olyan extrákat kapunk, mint például a fogyasztásukkal az egészségünkre gyakorolt kedvező hatás. Hogy néhány dolgot említsek, az ökotermékeknek magasabb a vitamin, tápanyag és ásványi anyag tartalmuk. Ha bioélelmiszereket fogyasztunk, akkor jóval kevesebbet leszünk betegek, nem költünk annyit gyógyszerekre, orvosra. A biotermékek GMO-, vegyszer- és műtrágyamentesek. Erre mondom azt, hogy a biotermék drága, az egészségünk még drágább! Az autónkba is a legjobb üzemanyagot töltjük, akkor miért ne választanánk mi is a jobb minőségű élelmiszereket?
A terméshozam és a nagyobb kockázat mellett is megéri termelni?
Természetesen, mindez a környezetünk és a mezőgazdaság fenntarthatóságának érdeke, nem csak a gazdáé. A biodiverzitás megőrzése fontos a jövő generációi számára, és sok esetben a vegyszeres kezelések a mezőgazdasági területeken kívül élő növényekre és állatokra is negatív hatással van. A biogazdálkodás nem törekszik a kártevők és gyomok teljes kiirtására. Minden biogazda szereti a környezetét és a biogazdálkodás nem csak a terméshozamokról szól, hanem a fészkelő madarak, a beporzó szerveztek, a vizek és élőhelyek, a talaj védelméről. Sok vevő is tudja ezt, és a biotermék vásárláskori tudatosságban benne van a környezetvédelem iránti elkötelezettség is.
Összességében mondhatjuk, hogy a gazdának megéri a nagyobb kockázat vállalása a termelésben és a vevőnek a felár kifizetése vásárláskor?
Persze, hogy megéri. Ha belegondolunk hosszútávon sokkal gazdaságosabb a bioélelmiszer fogyasztás, de ugyanez elmondható a termelésre is, ha megfelelő idő intervallumot használunk. A talajok tápanyag mennyiségének növekedése több évnyi biogazdálkodás során mérhető, a bioélelmiszer fogyasztás jótékony hatása is lehet, hogy csak idősebb korunkban fizetődik ki, amikor mi nem járunk annyit az orvoshoz és teljes életet tudunk élni. Azonban vannak olyan tényezők a bioélelmiszer fogyasztás mellett – mint például az íz- és zamatanyagok, a magasabb szárazanyag tartalom –, amely miatt már az étkezés alatt is megéri a biot választani. Háziasszonyoknak ajánlom, hogy próbáljanak meg elraktározni télire bio és konvencionális almát, zellert, krumplit egyaránt. Fogadok, hogy minden esetben a biotermék jön ki győztesen tavasszal. Nem kell újra elmenni bevásárolni és azt az időt a családunkkal is tölthetjük.
Szlovicsák Katalin / Biokultúra