Mit tegyünk, ha a természet "bejön" hozzánk?

Sokan hallottuk már: “Nem a szarvas megy át az úton, hanem az út az erdőn.” És valóban, az emberi életvitelre berendezett területek nagyságának növelésével - az állatok egyre kisebb területekre kénytelenek visszaszorulni, különösen igaz ez hazánkra. Mit tehetünk, hogy találkozásunk, együttélésünk a vadakkal minél zökkenőmentesebb legyen? Kati kolléganőnk tudósítása a CEEWeb a Biológiai Sokféleségért Egyesület által szervezett SaveGREEN és ConnectGREEN projektek eseményeiről, melyre a Zöldbolt magazin sajtósaként meghívást kapott.

A Zöldbolt magazin is meghívást kapott a CEEWeb Biológiai Sokféleségért Egyesülettől a ConnectGREEN projekt zárókonferencia sajtótájékoztatójára, ezután pedig a projekt utódjának tekintett SaveGREEN projekt Nógrád megyei mintaterület meglátogatására. Mindkét projekt a vadak vonulását biztosító zavartalan útvonalak feltérképezésével és kialakításával foglalkoznak, azonban az utódprojekt a vízi élővilágot, az úgynevezett "kék infrastruktúrát" is figyelembe veszi. A konferencia az Ipoly mentén, a  határokon átívelő vonulási útvonalakat vizsgálta, amelyek eredetileg autóutakon, vasúti pályán, és más emberi közlekedési útvonalakon keresztül haladnának. Ebből sok találkozás, és sajnos sok konfliktus származik, például vadgázolások. A konferencián a különböző országok biológusai, természet- és környezetvédői, területi tervezői, úttervezői, szakpolitikai elemzői közös megoldási lehetőségeket kerestek, amikkel mérsékelhető lenne az állatok életterének és életmódjának zavarása.

Mivel magazinunkban jellemzően a hétköznapi életben megvalósítható megoldásokra koncentrálunk, itt is megpróbáltunk a szakemberektől erre vonatkozó tanácsokat kérni.

A projekt sajtótájékoztatója

Mi okozza a problémát?

A természetben megtalálható önálló ökoszisztéma rendszerek - alapvetően az embertől függetlenül - fent tudják tartani saját, egészséges egyensúlyukat. Az emberi tevékenységek következményeként azonban (különösen napjainkban) ezen rendszerek egyensúlya felborulni látszik, melynek helyrehozása indokolttá teszi, hogy beleszóljunk a természetes folyamatokba és megpróbáljuk azokat helyreállítani. Vegyük például a nagyvadak esetét. Az emberi életvitelre berendezett területek nagyságának növelésével - az állatok egyre kisebb területekre kénytelenek visszaszorulni, különösen igaz ez hazánkra. Ne csodálkozzunk tehát, hogy míg a vadállatok élőhelyét korlátozzuk és az emberlakta területeket kerítésekkel vesszük körül; kukáinkba az állatok számára ehető és csábító mindenféle szerves hulladékot is kidobunk; és mindent megteszünk, hogy a nagyragadozókat lakóhelyünktől (és lehetőleg hazánk erdeiről) távol tartsuk; a vadállatok száma a lakott területeken (is) egyre csak nő.

 A kép Drégelypalánkon készült, ahol a MATE és a CEEWeb munkatársai jártak egy terepfelmérésen. A vasúti sínekről általában tudjuk, hogy nem szeretnek rajta átmenni a vadak, se kicsik, se nagyok, mert a fém nagyon idegen anyag számukra, és nyáron nagyon fel is melegszik, a töltéshez használt kő közé pedig beszorulhat a lábuk. Éppen ezért sajnos sokszor a síneket keresztező autóutat választják az áthaladáshoz, ami még több vadelütést és nemkívánt ember-vad találkozást eredményez.

Mit tehetünk?

• Amennyiben természetközeli területen élünk, célszerű tájékozódni a környezetükben élő nagyvad állományról, azok szokásairól, életéről, így nem feltétlenül lepődünk meg, amikor időszakonként meglátogatnak minket.

• Lehetőleg, ne csalogassuk a házhoz a vadakat, és ne etessük őket, amennyiben kárt okoznak a kertünkben, értesítsük a helyi vadásztársaságot róla!

• Figyeljük meg a vadállatok párválasztásra, táplálék-szerzésre használt csapásait, útvonalait a környezetünkben és lehetőleg ne kerítsük el ezeket!

• Figyeljünk az utak mentén kihelyezett vadjelző táblákra, tartsuk be a sebesség-korlátot és igyekezzünk elkerülni a vadgázolásokat. Amennyiben mégis megtörténik a baj, gondoskodjunk a vadásztársaság értesítéséről a rendőrségen keresztül, hiszen az elütött vad az ő tulajdonuk.

• Óvjuk a vadak természetes élőhelyét, erdeinket ne kerítsük el, az állatokat ne zavarjuk meg élőhelyükön kirándulva hangoskodással.

• Forduljunk a természet felé tisztelettel és alázattal, ne zajongjunk az erdőben, ne engedjük kutyáinkat szabadon, ne szemeteljünk!

Segíthetjük a vadak természetes életterének megőrzését, illetve a vadak vonulásakor fellépő, ember - állat konfliktusok elkerülését azzal is, hogy a témában szakértő szervezetek munkáját támogatjuk, akár anyagilag, akár önkéntes munkával.

A szervezet oldala a névre kattintva elérhető, amennyiben pedig van irodájuk, a települést a név után tüntettük fel. 

A felsorolt szervezetek Pest, Nógrád, és Heves megyében találhatóak, vagyis a Bükktől a Börzsönyig terjedő régióban tevékenykednek.

• Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztálya - Online, illetve országosan vannak programjaik.

• Dr. Puky Miklós Varangy Akciócsoport - Budapest. Évtizedek óta kutatnak a területen, elsősorban a kétéltűek mentését tűzték ki célul. Rendszeresen szerveznek varangymentést, amihez önkéntesként lehet csatlakozni.

• F6 Fenntarthatósgért Egyesület - Budapest

• Börzsöny Alapítvány - Dunakeszi. Sokat tudnak a környék élővilágáról, a Börzsönyben élőknek mindenképp érdemes őket megkeresni!

• Mikszáth Kálmán Horgász Egyesület - Balassagyarmat

• Ipoly Unió Környezetvédelmi És Kulturális Egyesület - Balassagyarmat

• Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület - Eger

Éjszakai mentőakciók

Az egyik leghatékonyabb akció a tavasszal vonuló kétéltűek közúton történő éjszakai mentése, mely a fajösszetételétől függően február végétől május elejéig tart.

Békamentő akciókat a helyi civil szervezetek és általános iskolák a Duna-Ipoly mentén rendszeresen szerveznek, valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park támogatásával Farmoson is van minden évben egy családi nappal egybekötött békamentés, amikor a fiatalabb generáció is megismerkedhet a kétéltűekkel, és a közutakon történő vadgázolásokra valamint a kétéltűek védelmére is kiemelten felhívják a figyelmet. Érdemes követni a környékbeli természetvédelmi civil szervezetek, valamint nemzeti parkok programjait és csatlakozni családostul.

Fordulhatunk a Dr. Puky Miklós Varangy Akciócsoporthoz is, illetve akár önálló esemény szervezésén is elgondolkodhatunk, amihez segítséget a csoport által megjelentetett Békamentő pratikumban találunk.

A képen a magyarországi vizsgált mintaterület egy része látható, a kép a nógrádi várból készült. A terület azért kiemelkedően fontos, mert számtalan élettér találkozik itt, az északról induló hidegebb, hegyi, majd lankásabb, dombos, erdős régiók itt találkoznak a déli, melegebb, sík területtel. 

Szarvas a veteményesben? Őz rágcsálja a gyümölcsfáid? Vaddisznó túrja ki a krumplit? Hogyan éljünk békében a nagyvadakkal?

A nagyvadakkal való békés együttélés érdekében mindig figyelembe kell vennünk, hogy az emberi populáció és urbanizáció következtében mi magunk is tehetünk arról, hogy kiszorultak természetes életterükről ezek a vadállatok. Természetes megoldás egyrészről a vadak természetes ellenségeinek, azaz a nagyragadozóknak a betelepítése, vagy megjelenése lenne, hiszen ebben az esetben tökéletesen működne a vadállomány szelekciója, mivel a ragadozók elsősorban a beteg, gyenge, kicsi egyedeket választják prédául. Ugyanakkor be kell látunk, hogy ez elég nagy ellenállásba ütközne, hiszen senki sem szeretné az életét veszélyes ragadozókkal megosztani, félteni gyerekeit, háziállatait az esetleges medve-, vagy farkas támadásoktól.

A másik megoldás a rendszeres és szervezett vadgazdálkodás lenne, hogy a vadak száma ne haladja meg azt a mennyiséget, amit a terület képes eltartani. Jelenleg a vad etetése kiemelt vadgazdálkodási feladat, aminek az eredménye a „túltartott” vadállomány, aminek a következménye a túl sok egyed a terület eltartóképességéhez képest. Ha a vadak etetésének mértékét csökkentenék, a természetes szelekció ismét hangsúlyosabb természetes folyamattá válhatna, és az állomány egészségesebbé válna.

A vadásztársaságok anyagi felelősséggel tartoznak a területükön élő nagyvadak által okozott kárért, így amennyiben a kár komoly, vagy a tulajdonos nagyon elszánt, érdemes felkeresni a helyi vadállomány gondozásáért felelős vadásztársaságot kártérítés vagy megoldás reményében. A vadásztársaság abban az esetben köteles megtéríteni az okozott kárt, amennyiben az a termés több, mint 10%-át érinti.

Nagyragadozók és megfelelő vadgazdálkodás hiányában sajnos jelen formájában a természetes élőhelyükről kiszoruló nagyvadak, például szarvas, őz, vagy vaddisznó okozta kár ellen csak házipraktikákkal próbálkozhatunk, mint például emberi haj, sörösdobozok, cd-k fellógatása a kert bizonyos pontjain, öblítőszeres flakonok kihelyezése, kutya tartása és kutyaszőr elszórása a kertben, vagy bízhatunk abban, hogy pont nem hozzánk téved be a vadállat. Léteznek a házipraktikákon túl különböző, vadászboltokban kapható szag- és fényhatású készítmények, amiket ki lehet próbálni, ezek megvásárlása előtt azonban mindenképp nézzük meg a termék összetételét és használatának esetleges veszélyeit!

Próbálkozhatunk villanypásztorral is, de az legfeljebb az őzek ellen megoldás. Egy kifejlett szarvas, akár egy 2 méteres kerítést is könnyedén átugrik, a vaddisznók pedig feltúrják a kerítés alját. Ha elképzelhető vadkár a kertünkben, területünkön, a frissen ültetett fákat is mindenképp védjük kerítéssel vagy vadhálóval, hiszen óriási csáberőt jelent a fiatal fák kérge és zsenge ágai az éhes vadak számára!

Alapvetően elmondható, hogy ahova az állatok be akarnak jutni, oda bejutnak, hiszen éhesek vagy szomjasak és a természetes élőhelyükön nem találnak az egyedszámuknak megfelelő mennyiségű ellátást. Az is okozhatja a vadak, különösen a vaddisznó, vagy a róka (és talán nemsokára a medve) látogatását, hogy az emberek felelőtlenül etetik, vagy a szemetes rossz helyre kihelyezésével óhatatlanul a környékre csalogatják őket.

Szívesen hallanál még többet erről az érdekes projektről? A projekt magyarországi résztvevőivel, és a MATE egyik ökológus tanárával hallhathatsz meg egy interjút ebben a podcast videóban, amiből még többet megtudhatsz!

A Tilos rádióban elhangzott beszélgetés az ökológiai folyosókról, a SaveGREEN és ConnectGREEN projektek kapcsán

Miért kiemelkedően fontos a Börzsöny régiója, és az Ipoly ártere az élővilág és a biodiverzitás szempontjából? 

Az Ipoly folyó és ártere folyamatos és kiterjedt vízi és szárazföldi ökológiai folyosót biztosít, amely összeköti a Magas-Tátrát az Alacsony Fátrán keresztül a Börzsönnyel és tovább az Alfölddel. 

Az Ipoly egy határfolyó, egyik partja Szlovákiában, másik partja Magyarországon terül el. Az Ipolyt alig szabályozták ezen a szakaszon, ezért fontos élőhely sok madár, kétéltű és egyéb állatcsoport számára. Természetvédelmi szempontból ez a térség kiemelkedő fontosságú, hiszen összeköti a Pannon és a Kárpát  régiókat, sok, a világon csak itt megtalálható (endemikus) növény- és állatfaj otthona. A táj nagyon változatos, füves területekből, kisebb patakok által átszelt dombokból áll. A területet elsősorban bükkös és különböző tölgyes erdők borítják, rendkívül értékes lágyszárú növény fajokkal.

A SaveGREEN projektben foglalt nógrádi területről, és a vadak és emberek útvonalainak találkozásairól IDE KATTINTVA olvashatunk bővebben. 

A szövegközi képek forrása: CEEWeb Biológiai Sokféleségért Egyesület

A borítókép forrása: Unsplash - a képen egy őz fut el Bielawa település mellett, Lengyelországban.