Olimpiai érmek elektronikai hulladékból?

Az olimpiai játékok környezeti hatásait nézve az érmek alapanyagául szolgáló fémek forrása elenyésző a hatalmas energiafogyasztáshoz, utazáshoz, és építéshez kapcsolódó ökológiai lábnyomhoz képest. Azonban tekintve, hogy mekkora tisztelet övezi az olimpiai érmeket, az elkészítésük módja azon túl, hogy szimbolikus lépés a tudatosságot is növelheti.

Már Rióban is voltak fenntarthatósági megfontolások az érmek készítése közben: az aranyérmek gyártásánál nem használtak higanyt, az ezüst és bronzérmek 30%-a pedig a brazil pénzverdéből származó újrahasznosított bronzból készült. Ezen túl a szalagok műanyagtartalmának fele is újrahasznosított palackokból állt.

A tokiói szervezők még ambiciózusabb célt tűztek ki: szerintük az ország elektronikai hulladékai elegendő nemesfémet tartalmaznak ahhoz, hogy az összes olimpiai és paralimpiai érmet elkészítsék belőlük a négy év múlva Japánban tartott játékokon. Az ércek hagyományos bányászása és feldolgozása hatalmas környezetterhelő hatásokkal jár, az emberek mindennapi életében sokasodó digitális készülékek pedig növekvő keresletet támasztanak, ezért nagyon fontos, hogy minél nagyobb arányban hasznosítsák őket újra.

A 2012-es londoni olimpián 9,6 kg aranyat, 1210 kg ezüstöt és 700 kg rezet használtak az érmek elkészítéséhez. Ehhez képest 2014-ben a Japánban kidobott kiselektronikai készülékekből 143 kg aranyat, 1566 kg ezüstöt és 1112 tonna rezet nyertek ki.

Az olimpiákat szervező városok általában bányászcégektől kérnek adományt és így szerzik be a fémeket az érmekhez. A szervezők egyik találkozóján egy civil szervezet ötletére hallgatva azonban felmerült, hogy ők más utat járjanak.

Habár Japán természetes nyerőhelyeit nézve nemesfémekben szegény ország, a kiselektronikai cikkekbe zárt arany és ezüst „bányájában” a Nikkei pénzügyi napilap szerint a Föld teljes aranykészleteinek 16%-a és ezüst készleteinek 22%-a rejtezik, amivel felülmúlja az összes természetes lelőhelyekben gazdag államot.

Az egyik kihívás, ami a terv útjában áll, hogy nem teljesen sikerült megszervezni a kidobott fogyasztói elektronikai cikkek begyűjtését. Míg körülbelül 650 ezer tonna kiselektronikai- és háztartási gépet dobnak ki évente Japánban, becslések szerint kevesebb, mint 100 ezer tonnát gyűjtenek vissza a kiseletronikai cikkek újrahasznosítását előíró törvénynek megfelelően. 2013-ban Japán 128 milliós lakossága fejenként 17,3 kilogramm e-hulladékot termelt. A Környezetvédelmi Minisztérium arra ösztönzi az önkormányzatokat, hogy évente legalább 1 kg/fő elektronikai hulladékot gyűjtsenek, de sok közülük még a 100 grammot sem teljesítette.

Növekvő tudatossággal a visszagyűjtött elektronikai cikkek mennyisége növekedhet. "Olyan rendszerre van szükség, ami könnyűvé teszi a fogyasztóknak az elektronikai cikkek gyűjtését" mondta Takeshi Kuroda, a ReNet Japan Group nevű cég vezetője, ami használt háztartási gépek adásvételével foglalkozik. "A piaci szektornak gyűjtőrendszert kell kiépítenie, amit a kormány és az önkormányzatok népszerűsíthetnének" mondta Kuroda. "Ha ez az állami-piaci együttműködés fejlődik, akkor az az elektronikai hulladék gyűjtésére is kihat."

Yuko Sakita, a Net for Creating a Sustainable Society nonprofit szervezet képviselője, azt mondta: "Ahhoz, hogy minden japán ember résztvehessen a tokiói olimpiában, arra kérjük a cégeket, hogy készítsenek konkrét gyűjtési terveket."

A visszagyűjtött fémek nagy része elektronikai cikkek gyártásánál hasznosul. Mivel az ezüstre különösen nagy a kereslet, így nem biztos, hogy sikerülni fog eleget beszerezni belőle az olimpiai érmekhez.

© Zöldbolt.hu 2016