A dédi nyolcvanhárom éves. Fõz, mos, piacra jár, vasárnaponként szép ruhában templomba megy. Néha elgondolkodom azon, milyen más is az életünk. Dédinek nem volt autója, se mobilja, nem ugorhatott ki bármikor a szupermarketbe, nem fõzött vacsorára zacskós levest és a padlófûtést sem ismerte. Város helyett tanyán élt, konditerem helyett a konyhában gyúrt, magának termelte az élelmiszert és márkás tisztítószerek helyett citromsavat, szódabikát használt.
Néha elgondolkodom azon is, vajon én megélek-e nyolcvanhárom évet? Én, aki szmogfelhõben, mérgezett élõvizek, sugárzó átjátszótornyok, félkész ételek és kemikáliák kétes arzenáljában vagyok kénytelen élni. Ezerféle módon ártunk magunknak s mindannak, ami és aki ezen a bolygón velünk együtt létezik. Az egyik leghétköznapibb, legkevésbé feltûnõ módszerünk a takarítás.
Modern éránkban e tevékenység jobbára egységes minta alapján zajlik. Veszünk néhány flakon vegyszert, rálöttyintjük erre-arra, lefújunk ezt-azt, fel vagy kimosunk vele; majd megnyugodva hátradõlünk, hogy mindennemû koszt, piszkot és - a reklámok által rendíthetetlen elszántsággal szapult - kórokozót egy idõre ismét lapátra tettünk. Ám marad az a gyakran figyelmen kívül hagyott tény, miszerint az anyag nem vész el csak átalakul; s ez az, ami esetünkben mindent megváltoztat. Mert a számtalan vegyipari készítmény, amit otthonunk s ruházatunk tisztántartására használunk, paradox módon környezetünket szennyezi el. Sõt mi több, egészségünkre is hatással van. A vízkõoldó, a mosószer, a bútorfény és társaik maradványai élõvizekben, levegõben, talajban vagy a táplálékláncban végzik, ahogy szennyvizünkkel, hulladékainkkal együtt - mérgezõ és veszélyes egyveleget alkotva - kikerülnek otthonunkból.
Dédi ezt is másképp csinálta. Õ - mint akkoriban mindenki - még ismerte és felhasználta a természetes szerek erejét; otthona mégis ugyanolyan tiszta volt, mint a mai családok vegyszerezett világa. Citromsavtól, szódabikától - ahogy õ emlegeti - a mai napig nem vált meg.
A citromsav…
… a természet egyik nagyszerû találmánya. Szabad állapotban számos savanyú gyümölcsben megtalálható; ilyen például a málna, a szeder vagy épp a ribizke. Kristályos állapotban elsõként egy lelkes svéd gyógyszerész, Scheele - a korabeli Európa egyik legjobb kísérleti kémikusa - állította elõ még 1784-ben. A citromsav gyártásához eredetileg félig érett citrom levét használták (használják még ma is), de persze a gyártók idõvel más, nagyipari módszereket is kiötlöttek a vegyipar hajnalán. Ez a természetes, gyenge sav számtalan téren hadra fogható, így a háztartásokban hatékony, környezetkímélõ alternatívát jelent a toxikus gyári készítményekkel szemben. Minden fajta felület (fém, zománc, csempe, stb.) vízkõmentesítésére alkalmas, vizes oldata pedig folttisztításra, fehérítésre is használható. A receptek, kipróbálható ötletek száma szinte végtelen…
Gyorsan, alaposan oldja a vízkövet kávéfõzõrõl, teafõzõrõl. Erre a célra még az ecetnél is jobb, mert utóbbi nem tesz igazán jót a tömítéseknek, ráadásul a szaga is sokáig megmarad a fõzõben. Dió-, rozsda- és beszáradt gyümölcsléfoltot is kivehetünk vele, ha a foltot átitatjuk citromsavval, aztán az anyagot meleg vízzel kimossuk. Edények, mosogató, mosdó, vízcsap, WC tisztítására is bevált szer: szórjunk kevés citromsavat vizes rongyra és töröljük át a szennyezõdött felületeket. Ne felejtsük aztán tiszta vízzel is átmosni!
A szódabikarbóna…
… vagy szódabika, ahogyan azt Karinthy és az öregek mondták, régóta ismert vegyület. Már a meglehetõsen sokoldalú, lenge ruhás egyiptomiak is használták; õk ásványlelõhelyeken jutottak hozzá s mosószerként, illetve a gyógyításban alkalmazták - sikerrel. Nagyipari elõállításának alapjait a francia Leblanc, sebész – egy szenvedélyes, de szerencsétlen sorsú kémikus – fektette le, mikor az 1700-as évek vége felé a francia kormány a szóda olcsó elõállítására jutalmat tûzött ki. A szódabikarbóna alapjáraton nagyszerû vízlágyító és zsíroldó, így tisztítóhatása legendás: szinte bármilyen takarítási feladvány megoldható vele.
Még tea-, kávé- vagy zsírfolt is jól kihozható vele textíliából. Csak forró vízzel itassuk át a foltot, majd súroljuk át szódabikarbónával. Nagyszerû áztató és fehérítõ szer, próbáljuk ki a mosókonyhában is. Savlekötõ készségének köszönhetõen semlegesíti a kellemetlen szagokat, ami nagy elõny ha például régen tisztított hûtõszekrényünk vagy egy állott illatokat eregetõ mosogatórongyot rendbetételét tûzzük ki célul. A hûtõt, szódabikarbónás meleg vízzel érdemes kimosni, s ha tartunk belõle egy kis csészényit a hûtõ ajtajában, akkor azt még a pálpusztai sem büdösítheti be… Némi víz hozzáadásával a szódabika hatékony súrolószerként is használható, akár fémes, zománcozott, csempézett vagy mûanyag felületen tesszük próbára. Ha odaég az ebéd, az edényt úgy tisztíthatjuk ki, hogy kevés vízbe kevert szódabikarbónát forralunk fel benne. Miután kihûlt, könnyen lejön az odakozmált maradvány. Szõnyegtisztítóként is megállja a helyét: szórjuk be szódabikarbónával, hagyjuk rajta 15 percig, majd gondosan porszívózzuk fel. Ez a módszer a szagokat is semlegesíti. S még egy tipp: a lefolyó eldugulását úgy orvosolhatjuk, ha két evõkanál szódabikarbónát, majd 1,5 dl ecetet öntünk bele. A lefolyót és a túlfolyót zárjuk le, majd ha a sistergõ hangok abbamaradnak, öblítsük át a lefolyót forró vízzel.
Dédi sok mindent megélt és kipróbált, jó hogy van kitõl tanulni. A citromsav és a szódabika már nálam is bevált...
Lugosi Bea