A dédi nyolcvanhárom éves. Főz, mos, piacra jár, vasárnaponként szép ruhában templomba megy. Néha elgondolkodom azon, milyen más is az életünk. Dédinek nem volt autója, se mobilja, nem ugorhatott ki bármikor a szupermarketbe, nem főzött vacsorára zacskós levest és a padlófűtést sem ismerte. Város helyett tanyán élt, konditerem helyett a konyhában gyúrt, magának termelte az élelmiszert és márkás tisztítószerek helyett citromsavat, szódabikát használt.
Néha elgondolkodom azon is, vajon én megélek-e nyolcvanhárom évet? Én, aki szmogfelhőben, mérgezett élővizek, sugárzó átjátszótornyok, félkész ételek és kemikáliák kétes arzenáljában vagyok kénytelen élni. Ezerféle módon ártunk magunknak s mindannak, ami és aki ezen a bolygón velünk együtt létezik. Az egyik leghétköznapibb, legkevésbé feltűnő módszerünk a takarítás.
Modern éránkban e tevékenység jobbára egységes minta alapján zajlik. Veszünk néhány flakon vegyszert, rálöttyintjük erre-arra, lefújunk ezt-azt, fel vagy kimosunk vele; majd megnyugodva hátradőlünk, hogy mindennemű koszt, piszkot és - a reklámok által rendíthetetlen elszántsággal szapult - kórokozót egy időre ismét lapátra tettünk. Ám marad az a gyakran figyelmen kívül hagyott tény, miszerint az anyag nem vész el csak átalakul; s ez az, ami esetünkben mindent megváltoztat. Mert a számtalan vegyipari készítmény, amit otthonunk, tárgyaink, ruházatunkm stb. tisztántartására használunk, paradox módon környezetünket szennyezi el. Sőt mi több, egészségünkre is hatással van. A vízkőoldó, a mosószer, a bútorfény és társaik maradványai élővizekben, levegőben, talajban vagy a táplálékláncban végzik, ahogy szennyvizünkkel, hulladékainkkal együtt - mérgező és veszélyes egyveleget alkotva - kikerülnek otthonunkból.
Dédi ezt is másképp csinálta. Ő - mint akkoriban mindenki - még ismerte és felhasználta a természetes szerek erejét; otthona mégis ugyanolyan tiszta volt, mint a mai családok vegyszerezett világa. Citromsavtól, szódabikától - ahogy ő emlegeti - a mai napig nem vált meg.
A citromsav…
… a természet egyik nagyszerű találmánya. Szabad állapotban számos savanyú gyümölcsben megtalálható; ilyen például a málna, a szeder vagy épp a ribizke. Kristályos állapotban elsőként egy lelkes svéd gyógyszerész, Scheele - a korabeli Európa egyik legjobb kísérleti kémikusa - állította elő még 1784-ben. A citromsav gyártásához eredetileg félig érett citrom levét használták (használják még ma is), de persze a gyártók idővel más, nagyipari módszereket is kiötlöttek a vegyipar hajnalán. Ez a természetes, gyenge sav számtalan téren hadra fogható, így a háztartásokban hatékony, környezetkímélő alternatívát jelent a toxikus gyári készítményekkel szemben. Minden fajta felület (fém, zománc, csempe, stb.) vízkőmentesítésére alkalmas, vizes oldata pedig folttisztításra, fehérítésre is használható. A receptek, kipróbálható ötletek száma szinte végtelen.
Gyorsan, alaposan oldja a vízkövet kávéfőzőről, teafőzőről. Erre a célra még az ecetnél is jobb, mert utóbbi nem tesz igazán jót a tömítéseknek, ráadásul a szaga is sokáig megmarad a főzőben. Dió-, rozsda- és beszáradt gyümölcsléfoltot is kivehetünk vele, ha a foltot átitatjuk citromsavval, aztán az anyagot meleg vízzel kimossuk. Edények, mosogató, mosdó, vízcsap, WC tisztítására is bevált szer: szórjunk kevés citromsavat vizes rongyra és töröljük át a szennyeződött felületeket. Ne felejtsük aztán tiszta vízzel is átmosni!
A szódabikarbóna…
… vagy szódabika, ahogyan azt Karinthy és az öregek mondták, régóta ismert vegyület. Már a meglehetősen sokoldalú, lenge ruhás egyiptomiak is használták; ők ásványlelőhelyeken jutottak hozzá s mosószerként, illetve a gyógyításban alkalmazták - sikerrel. Nagyipari előállításának alapjait a francia Leblanc, sebész – egy szenvedélyes, de szerencsétlen sorsú kémikus – fektette le, mikor az 1700-as évek vége felé a francia kormány a szóda olcsó előállítására jutalmat tűzött ki. A szódabikarbóna alapjáraton nagyszerű vízlágyító és zsíroldó, így tisztítóhatása legendás: szinte bármilyen takarítási feladvány megoldható vele.
Még tea-, kávé- vagy zsírfolt is jól kihozható vele textíliából. Csak forró vízzel itassuk át a foltot, majd súroljuk át szódabikarbónával. Hatékony áztató és fehérítő szer, próbáljuk ki a mosókonyhában is. Savlekötő tulajdonságának köszönhetően semlegesíti a kellemetlen szagokat, ami nagy előny ha például régen tisztított hűtőszekrényünk vagy egy állott illatokat eregető mosogatórongyot rendbetételét tűzzük ki célul. A hűtőt, szódabikarbónás meleg vízzel érdemes kimosni, s ha tartunk belőle egy kis csészényit a fridzsider ajtajában, akkor a rossz szagok elmaradnak. Némi víz hozzáadásával a szódabika hatékony súrolószerként is alkalmazható, akár fémes, zománcozott, csempézett vagy műanyag felületen tesszük próbára. Ha odaég az ebéd, az edényt úgy tisztíthatjuk ki, hogy kevés vízbe kevert szódabikarbónát forralunk fel benne. Miután kihűlt, könnyen lejön az odakozmált maradvány. Szőnyegtisztítóként is megállja a helyét: szórjuk be szódabikarbónával a felületet, hagyjuk rajta 15 percig, majd gondosan porszívózzuk fel. Ez a módszer a szagokat is semlegesíti. S még egy tipp: a lefolyó eldugulását úgy orvosolhatjuk, ha két evőkanál szódabikarbónát, majd 1,5 dl ecetet öntünk bele. A lefolyót és a túlfolyót zárjuk le, majd ha a sistergő hangok abbamaradnak, öblítsük át a lefolyót forró vízzel.
Dédi sok mindent megélt és kipróbált, jó hogy van kitől tanulni. A citromsav és a szódabika már nálam is bevált...