A falusi családok, gazdaságok módosabbá válásával, a falusi épületek növekedésével, a városi divat térhódításával a XX. század közepén-végén a magyar falvakban a cseréptető, palatető vált divatossá. A régi házak elhanyagolt, "szakadt" nádtetői a szegénységet szimbolizálták. A XX. század második felében a nádtető új életre kelt, követve a holland, észak-német, ír, dán példákat. A nádfedés a polgári jólétet tanúsító tetőként jelent meg, és éli reneszánszát. Ma a nádfedeles épület európaszerte különleges státuszszimbólumnak számít.
Napjainkban az ökologikus gondolkodás révén a nádfedés felértékelődik, a gazdaságilag erős nyugat-európai országokban a természetes anyagoknak egy új népszerűsége kezd kibontakozni. A kibontakozó nádreneszánsz műszaki-technológiai alapjai, mesterségbeli előírásai és szakirodalma segítik az újból kialakuló, most már XXI. századi szemléletű nádazó mesterséget Európa nyugati felén.
