Természetesség mérő - határozó

A5-ös formátumú, összehajtogatható, 6 oldalas kiadvány, műanyag fóliával védett lapokkal.

Különböző élőhelyek szerint külön-külön lapokon az élőhelyre vonatkozó eldöntendő állítások.

Használati útmutató:

- Határolj le a tájból egy egységes növényzetű részletet!

- Válaszd ki, ez milyen típusú élőhely (erdő, cserjés, gyep stb.)!

- Az igaz állítások pontszámait karikázd be (ahol bizonytalan vagy, számolj feleannyi pontot)! Add össze a pontszámaidat!

- Állapítsd meg a természetességet az értékelés táblázat alapján!

A határozáshoz néhány olyan gyakori növény ismerete szükséges, mint pl. a nád, a tölgyfa, a csipkerózsa vagy az akác.

Ezek képeit ebben a kis NÖVÉNYHATÁROZÓBAN találod. A teljes növény mellett a levél, a virág, a termés és a kéreg képét is feltettük erre az oldalra.

Használhatsz határozókönyveket is, mint pl. Simon-Seregélyes: Növényismeret című könyvét (Nemzeti Tankönyvkiadó).

Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni egy növényzeti foltról, hogy mennyire természetes állapotú, tudnunk kellene, hogy az ember tájátalakító munkája előtt milyen volt a hazai növényzet. Mivel ezt nem ismerjük, a botanikusok különböző módokon becslik a természetességet (zavarást kerülő, specialista és ritka fajokban való gazdagsággal, a gyomok alárendeltségével, a gyep- és az erdőszerkezet összetettségével).

Az adatlap azoknak nyújt segítséget, akik nem ismerik annyira a vizsgált élőhely növényeit, hogy a fenti szempontok alapján értékeljenek. Ez a módszer nem állít fel pontos és komplex diagnózist (mint ahogy egy lázmérő sem), de segít abban, hogy észrevegyük a fontos, természetességre utaló bélyegeket.

Ha a hazai növényzeti tipusok természetességéről többet is szeretnél megtudni, "lapozz bele" a MÉTA FOTÓTÁRBA. Itt több mint 400 élőhelykép mellett olvashatsz leírásokat. Minden képnél megtalálod az Élőhelyismereti Útmutatót is, ahol megnézheted, milyen szempontok alapján mérik a botanikusok a növényzet természetességét terepmunkájuk közben.