A radioaktív hulladékokat kezelő létesítmények telepítését számos országban tiltakozások kísérték, sok helyen meg is bénították. A hulladékok azonban folyamatosan halmozódnak, és az emberiség kezd ráeszmélni, hogy tenni kellene velük valamit. Néhány országban ígéretes hulladékkezelési programok indultak el, máshol kudarcba fulladt kezdeményezéseknek, majd újabb nekilendüléseknek lehetünk tanúi. Természetesen Magyarország sem kivétel, nálunk is történtek-történnek kísérletek a hulladék elhelyezésére.
Elsősorban szociológiai és etikai szempontból vizsgáljuk a technikai és társadalmi közelítésmódok változásait, és arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen tanulságok vonhatók le a nemzetközi és hazai erőfeszítésekből. A kötet felvetései túlmutatnak a nukleáris problematikán, és reményeink szerint segítséget nyújtanak más olyan technológiai vívmányok társadalomtudományi nézőpontú elemzéséhez is, amelyek hosszú távú hatásait ma még csak nagy bizonytalansággal látjuk előre.
Vári Anna a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének tudományos műhelyvezetője és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének egyetemi magántanára. 1989 és 1993 között vendégprofesszorként a New York Állami Egyetemen dolgozott. Számos hazai és nemzetközi kutatási projektet vezetett, elsősorban a környezetpolitika, a környezeti kockázatkezelés és a társadalmi részvétel témakörében. Tanácsadóként több nemzetközi szervezet (például az OECD, a European Bank for Reconstruction and Development, az International Institute for Sustainable Development és az International Institute for Applied Systems Analysis) munkáját segítette. Összesen mintegy 180 magyar és angol nyelvű tudományos cikket, könyvfejezetet és könyvet publikált.
