Feszített tempót diktáló világunkban vajmi kevesen állnak meg egy-egy fa előtt, hogy elmélázzanak kicsit s megcsodálják. Pedig lenne mit. Ágas-bogas koronájukkal, tarka köntösükkel és utánozhatatlan formavilágukkal szemet-lelket gyönyörködtetnek. S mintha mindez nem lenne elég, hatalmas részt vállalnak fel a természet körforgásának örök munkájában.
Napjainkban a világ lakosságának nagyjából fele bőszen terjeszkedő városokban él; ez az arány az erősen iparosodott országokban akár a 75%-ot is meghaladja. Ebben a különleges - természettől eltávolodott - élettérben a környezeti ártalmak többsége összesűrűsödve jelenik meg, s hat negatívan az ott élőkre.
A városlakók környezet- és életminőségének javítását leginkább a zöldfelületek minél nagyobb arányban való kialakítása segíti. Ez jelentősebb léptékben nyilván városvezetési, befektetői oldalról várható el parkok, fasorok, zöldtetők létrehozásával, megújításával; de „sok kicsi sokra megy” alapon igenis számít az egyéni kezdeményezés is, azaz egy-két fa elültetése kertben, telken, társasház udvarán vagy épp egy bérház előtti utcafronton.
A fák azok az élőlények, melyekre meglehetősen nagy szerep hárul a levegőt szennyező anyagok lekötésében. Napjainkban - elsősorban az üvegházhatás kialakulásában szerepet játszó szén-dioxid koncentráció csökkentésének szempontjából véve - ez egyre nagyobb jelentőséggel bír. A szilárd részecskék, mint például a nehézfémekkel telített szálló por, a pernye vagy a korom, megtapadnak a leveleken, amiket időről-időre megtisztít a csapadék formájában érkező égi áldás. Nélkülözhetetlen körfolyamat ez a levegő felfrissítésének, „újratermelésének” oldaláról tekintve.
Tény, hogy egy 40 éves erdő hektáronként és évente 70 tonnányi szennyező anyagot képes kiszűrni a levegőből. Nem nehéz hát kitalálni, miért is olyan fontos a fák, s velük a parkok, fasorok, zöld területek gondozása, telepítése, megóvása; főként egy nagyváros kellős közepén, ipartelep környékén vagy éppen nagy forgalmú autóutak mentén.
A városi fák, fasorok jelentős mértékben csökkenthetik a nyári kánikulák melegérzetét
A fák - fasorok, erdősávok - egy másik igen üdvös, ám legtöbbször figyelmen kívül hagyott tulajdonsága, a zaj elleni védelem képessége. Márpedig ez a találóan zajszennyezésnek elkeresztelt, kivédhetetlen civilizációs ártalom többé-kevésbé minden városlakó életét megkeseríti. A járművek monoton dübörgését és a város sosem szűnő zaját leginkább a növények tudják kivédeni. Műszeres vizsgálatok igazolják, hogy egy háromszintes növényfal - pázsit, cserjék, fák - jobban véd a zajtól, mint egy téglából, betonból emelt fal. E sajátosság magyarázata, hogy a levelek közti levegőréteg maga is szigetel, a levelek ellenállása pedig hangtompítóként működik. Ehhez adódik még hozzá a levelek zizegése, ami bizonyos mértékig képes elfedni a hangokat, ezzel is csökkentve a zaj szintjét.
A fák árnyékukkal és párolgásukkal is pozitívan hatnak környezetükre. A forró nyári napokon lehűtik a levegőt, ami nehezebb a házak között felmelegedett levegőnél, így azzal kicserélődik, átszellőztetve ezzel a várost. Számítások szerint egy lombköbméter asszimilációs felület 47 liter vizet párologtat el egy vegetációs időszakban, ennyivel javítva a környező mikroklímát. Ha pedig ezeket az élőlényeket oxigéntermelés és széndioxid feldolgozás oldaláról vesszük górcső alá, ismét kileng a mérleg nyelve a pozitív oldal felé. Szakvéleményekből tudjuk, hogy egy lombköbméter asszimiláló felület egy évben, a vegetációs időszakban 650 gramm oxigént termel és 590 gramm szén-dioxidot dolgoz fel (1 lombköbméter átlag 4 m2 asszimiláló felületnek felel meg).
Nemcsak az ültetés, a rendszeres és folyamatos gondozás is fontos!
S mindez csak néhány példa arra, mekkora természeti, környezeti, egészségvédelmi értéket képvisel a fa mind az ember, mind az ökoszisztéma egészének szemszögéből nézve. Óvják a talajt, hatással vannak a vízháztartásra és a víz körforgására, összetett és színes élőhelyet jelentenek, segítve a biológiai sokféleség megóvását… a sor tetszés szerint folytatható.
Ha szeretnénk hozzátenni valamit a nagy rendszerhez, és a jó oldalon harcba szállni az igencsak megviseltnek mondható környezeti állapot és szűkebb-tágabb életterünk javulásáért, ültessünk minél több fát, s gondozzuk rrendszeresen a már elültetetteket. Ültetéskor igyekezzünk őshonos és várostűrő (mezei juhar, korai juhar, magas vagy virágos kőris, lisztes-, barkóca- vagy madárberkenye, kislevelű vagy épp nagylevelű hárs) fajtát választani. Egyet, kettőt, ide vagy oda… csak fogjuk az ásót és induljunk el. Még ma.
Az összeállítást Radó Dezső „A növényzet szerepe a környezetvédelemben” c. könyve alapján készítette Lugosi Bea