Mi fán terem a mosószóda? A kémiai nevén nátrium-karbonát (mosószóda), nátriumtartalmú kõzetek mállásakor keletkezik. A természetben szikes talajokon, egyes tavak vizében (pl. az Alföldön), valamint a növények hamujában fordul elõ.
Egy kis történelem...
Már az egyiptomiak is ismertek egy, a sivatag kiszáradt tavaiban fellelhetõ anyagot, amely elsõsorban nátrium-karbonátot, egy kevés nátrium-kloridot és nátrium-szulfátot tartalmazott. Az általuk tisztításra, balzsamozásra és az élelmiszerek tartósítására használt természetes szert az egész ókori világ ismerte. A héber neve neter volt (a Bibliában két helyen is szerepel), a rómaiak nitrumnak nevezték. Plinius idejében, a Krisztus utáni elsõ században zsír vagy olaj felhasználásával szappant állítottak elõ belõle. Mivel azonban a nitrum drága importcikknek számított, a fürdõkben csak hajápolásra és gyógyászati célokra alkalmazták.
A természetes szódát, vagy sziksót hazánkban is régóta ismerik. Az Árpád-kortól egészen a XIX. századig a szikes talajokon vagy a tavakban kivirágzott sziksót összeseperték, vízben feloldották, a földes részektõl megtisztították és a háziszappan elõállításánál használták.
A szóda ipari elõállítására elõször az 1790 körül felfedezett Leblanc-féle eljárást alkalmazták, amelyet majd' száz év múlva egy jóval hatékonyabb módszer váltott fel.
Ernest Solvay belga kémikus bátyjával, Alfred-del együtt dolgozta ki 1861-ben a máig is használatos Solvay-eljárást, amely az elsõ világháború után terjedt el szélesebb körben.
Környezetbarát eljárás, fair trade szemlélet
A Solvay-eljárás során a mosószódát mészkõbõl (kálcium-karbonát) és sós vízbõl (tömény nátrium-klorid oldat) állítják elõ. A kalcium-karbonátot addig hevítik, amíg kalcium-oxid és szén-dioxid keletkezik belõle, majd a szén-dioxidot ammóniás nátrium-klorid oldaton buborékoltatják át. Az oldatból ekkor nátrium-hidrogénkarbonát, azaz szódabikarbóna válik ki. A nátrium-hidrogénkarbonátot további hevítéssel mosószódává és szén-dioxiddá alakítják. Az ammónium-kloridot az elsõ lépésbõl származó kalcium-oxiddal hevítik az ammónia visszanyerésére. Ily módon az eljárás melléktermékei visszafordíthatóak a folyamatba.
Az eljárás szabadalmaztatása után a feltaláló jelentõs vagyonra tett szert, amelynek nagy részét jótékony célokra fordította. A haladó nézeteket valló gyártulajdonos saját üzemében bevezette a 8 órás munkanapot, dolgozóinak nyugdíjat és fizetett szabadságot is biztosított.
Mosás „zöld módra”
A fentiekbõl látható, hogy mosószóda környezetbarát, mert olyan körfolyamatban állítják elõ, amelynek nincs káros mellékterméke. Túl nagy mennyiségben a talaj szikesedését okozhatja, ezért azokon a csatornázatlan területeken, ahol magas a talajvízszint, nem ajánlott. Másutt kiválóan helyettesítheti a foszfátos tisztítószereket, amelyek környezetterhelõ hatása jelentõs. Tisztító, zsíroldó és vízlágyító hatása alkalmassá teszi az erõsen szennyezett ruhák, felületek tisztítására.
Nézzük, hogyan fest mindez a gyakorlatban!
Ha egy liter forró vízben feloldunk három evõkanálnyi mosószódát, a legzsírosabb tûzhelyet, csempét, linóleumot is megtisztíthatjuk. A piszkos kefék, konyharuhák, rongyok, szivacsok meleg, mosószódás vízben tisztíthatók, szagtalaníthatók.
Mosásnál a szokásosan használatos mosópor (vagy mosódió!) adagjának a felét helyettesíthetjük mosószódával, de fehér ruhákhoz hagyományos mosópor nélkül is használhatjuk. Ha erõsen szennyezett, foltos, olajos ruhát mosunk, egy éjszakára áztassuk be mosószódás langyos vízbe.
Mosogatáskor 5 liter forró vízben oldjunk fel egy evõkanál mosószódát. Az oldat eltávolítja az edényekrõl a zsiradékot, az égett foltokat. Az üvegedényeket elmosás után ecetes vízzel ajánlatos leöblíteni, különben foltosan száradnak. Figyelem! Alumínium edényeket ne mossunk vele!
Napjainkban a mosószóda reneszánszát éli. Olcsó és környezetbarát volta miatt egyre többen fedezik fel ismét ezt a régi-új tisztítószert. Próbálja ki Ön is!
Manhertz Alexandra, Bóbis Ildikó
Ökoszolgálat Alapítvány
Ajánlott irodalom a környezetbarát háztartáshoz:
Ökoszolgálat Alapítvány: Zöld Krajcár (2008)