Biogazda füzetek - Biomama meséi

Biogazda füzetek - Biomama meséiBiogazda füzetek - Biomama meséi

A biokertben kalandos és varázslatos az élet. Ihletet ad a mesélésre, így születtek ezek a történetek is, melyeket Biomama az unokáinak írt.

Vezesd be te is a gyerekeket ebbe a világba, melyben belekóstolhatnak a biokertek izgalmas rejtélyeibe!

A könyv szerzője Muntyán Istvánné, a Biokultúra Egyesület kiemelkedő személyisége, aki sokszínű munkájával viszi előre az ökológiai gazdálkodás ügyét.

Értékelések: 0/5   0 értékelés alapján »
Raktárinformáció
Raktáron

Megvásárolható az alábbi üzletekben

  • Webáruház
  • Budapest
  • Veszprém
kedvencekhez
Ár: 1 250 Ft (1 190 Ft + áfa)
Egységár: 1 250 Ft/db
kosárba
Termékleírás

Előszó:

A környezet megóvására nevelést, a biokultúra szellemiségének megismertetését
a legkisebbekkel kell kezdeni – hangoztattuk a biogazdálkodásról
szóló előadásainkban. Ezért most a Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért
Biogazda sorozatával rendhagyó módon a gyerekeket szeretné megszólítani.
Mese formájában játékosan, hasznos tanácsokat, ismereteket, több
éves tapasztalatokat szeretnénk átadni nemcsak a gyerekeknek, de a szülőknek,
nagyszülőknek is.
A szerző Muntyán Istvánné Gitta (Biomama) 1986-ban lépett be a Biokultúra
Egyesületbe. 1991-ben megalakította Dorogon a helyi Biokultúra Csoportot,
melyet kisebb kihagyásokkal ma is vezet. Ma Dorogi Öko-Biokultúra
néven működik az Önkormányzat támogatásával.
Tokodaltárón a nagypiac mellett hétvégeken a kertjében – országosan is
elismert – biopiacot működtettek családjával. A piacon a fő cél a tanácsadás
volt, a méregmentes életszemléletet és az ehhez kapcsolódó környezetvédelmet
minél szélesebb körben szerette volna elterjeszteni.
Előadókat hívott, a biokultúra rangos szakembereit, biogazdákat, méhészeket,
könyvszerzőket stb. Ő is tartott előadásokat, kirándulásokat szervezett
biogazdaságokba, gyógynövény termesztőkhöz, kecskefarmra, gombatermelő
pincegazdaságban, virágkiállításokra stb.
2000-ben elvégezte a Kertészeti Egyetemen indított komposztmesteri
oktatói képzést, tudását rögtön tovább is adta az érdeklődőknek, komposztálási
tanfolyamokat szervezett.
Vezetésével Dorogon már 1998-ban elindult a Zöld Óvoda mozgalom.
Iskolákban, óvodákban közös gyógy- és fűszernövény valamint zöldségültetéssel,
gyógyteák és zöldségek fogyasztásával ismertette meg a gyerekeket.
Ekkor kapta a megtisztelő Biomama nevet.
2008-ban addigi munkássága elismeréséért Sárközy Péter Emlékérmet
és kitüntetést kapott. Tagja volt több civilszervezetnek vagy együttműködő
kapcsolatot tartott velük.
A család csodakertjét szinte megteremtése óta ismerem. 1975-ben geológusként
kutatómunkámat Mongóliában folytattam, a kedves barátok,
munkatársak ebben az alakuló tündérkertben búcsúztattak féltő szeretettel.
Évek múlva, az 1980-as évek végén dr. Győrffy Sándor hívására, ami-
kor bekapcsolódtam a Biokultúra Egyesület munkájába majd azt vezettem,
többször voltam vendége e kedves helynek.
A család barátai közül Dr. Vértes László vértesszőlősi kutatásaikor többször
betért a Muntyán Pincéhez, ahol szívesen beszámolt kutatási eredményeiről,
nehézségeiről. Itt mindig megértést és biztatást kapott.
Másfélmillió lépés Magyarországon című televízió sorozat alkotójának
Rockenbauer Pálnak és stábjának egyik állomása a jól ismer kert volt ahol
megpihentek és feltöltődtek. A vendéglátó gazda, Muntyán István (Mutyus)
mutatta be pincéjét, díjnyertes borait és Dorog környékét a filmben.
Generációk nőttek fel, akiknek Biomama adott környezetvédelmi szemléletet
és gondolkodást. Fiatalos lendülete, tudásszomja mindenkit magával
ragad és megfertőz.
Most ezt a tudást szeretnénk összefoglalni, megőrizni és továbbadni.

Piliscsaba, 2017. szeptember 29.
Dr. Solti Gábor

Bevezető:

Csodálatos gyermekéveimet Dédapámnak és Nagyanyámnak köszönhetem.
Én korán árva lettem, és ők neveltek nagy szeretetben iskolás koromig.
Nagymamám férje az I. világháborúban elesett. Korán özvegy lett. Ezután
az édesapjának, a Dédapámnak a házát vezette. Nagymama volt a ház lelke,
a ház nagyasszonya. Egyik kezével keményen parancsot osztogatott, a
másik kezével szelíden simogatott. Nem volt olyan gyerek, felnőtt, akiről ne
gondoskodott volna, nála mindenki oltalmat és vigaszt talált. Harminckét
keresztgyermeke mindenben számíthatott a segítéségére. Ő volt a birtokon
élők nagymamája.
Tavasszal a ház körüli gyümölcskertből a cseresznye érésével megkezdődött
a befőzés és tartott őszig, a savanyúk eltevéséig. Teltek a pincék, a kamrák,
semmiből nem volt hiány.
Dédapámat imádtam. A föld szeretetét ő oltotta belém. Kora tavasszal,
mikor elvonult a hó a földekről, befogadta a kedvenc lovát, Parázst. Maga
mellé ültetett a nagykerekű, kétüléses bricskára és mentünk határnézőbe.
„Látod, kis unokám?” – kérdezte. „A föld ébredezik, lélegzik. Érzed az
illatát?” – és huncut mosolygós szemével végigpásztázta a zöld vetést, a nagy
határt. Azóta is minden tavasszal érzem az ébredező föld csodálatos illatát, és
hallom drága Dédapám kedves hangját.
Életemben nagy esemény következett be, amikor nagynéném férjhez
ment és örökbe fogadtak. Sajátjaikkal együtt édes gyermekükként neveltek
és taníttattak.
Múlt az idő, felcseperedtem, és férjez mentem. Férjemmel együtt egy kis
bányásztelepülésre helyeztek. Ott kaptunk lakást, de nekem nagyon hiányzott
az otthoni kert. Elhatároztuk, hogy földet veszünk, és gyümölcsfákat
ültetünk. Ő városi gyerek volt, a kerthez nem értett, de az otthoni és baráti
segítséggel hamar beletanult a kertészkedésbe. Keskeny, dombra felfutó
szántóföldön, 90 gyümölcsfát számláló tündérkertet varázsoltunk.
A telek 10 percre volt a lakástól, a település szélén, egy félig beépített utcában.
Közepére kis pihenőházat építettünk, pincével, présházzal, két szobával
– hivatalosan almatárolóval –, medencével és melléképületekkel. A pince és
a présház körül, földbe süllyesztett, terméskőből felrakott udvar volt. Balra
borospincével, jobbra kis zuhanyzóval és egy egyszemélyes konyhával.
Az udvar lelke a földbe ásott, lábakon álló padokkal körülvett nagy asztal,
az „ebédlő” volt, csodálatos égre néző mennyezettel. Évtizedeken át ez volt a
család kedvenc helye.
Férjem 59 éves korában tüdőrákban meghalt, kedves és nagyon nehéz
örökséget hagyott hátra nekünk. Csaba fiam, aki nagyon sokat tanult édesapjától,
ő lett a kert gazdája. Én hamar nyugdíjba mentem, segítettem a kertben
és unokáim nevelésében. Fiammal elhatároztuk, hogy biokertészkedést
folytatunk és tanulunk.
1987-ben beléptem a Biokultúra Egyesületbe, majd megalakítottam a
dorogi Biokultúra Csoportot. Az Egyesület Központi Klub elnökétől, Parádi
Andortól és feleségétől, Marikától, valamint a Biokultúra Egyesület vezetőitől
nagyon sok segítséget kaptunk. A kert lett a család összetartó ereje, és a
biokultúrás barátok találkozó helye. Sokszor voltak kedves vendégek, akik
pár órára, vagy akár pár napra is betértek hozzánk.


Kedves Olvasó!
A biokertben történt eseményekről, családom visszaemlékezéseiről, unokáim
kedves történeteiről fogok írni nektek. Egy könyv sokat tehet: szórakoztathat,
de az olvasónak is hasznára lehet. Remélem ez így lesz.
Köszönöm, hogy elolvasod a meséket és a történeteket, e szerény kis
könyvet.


Üdvözlettel:
Muntyán Istvánné
Biomama

Értékelések (0)
Ezt a terméket még nem értékelték, legyen Ön az első aki értékeli a terméket
Bővebb leírás

Kiadja: Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért, 2017

Szerző: Muntyán Istvánné

ISBN: 978-963-89740-4-4

87 oldal, színes rajzokkal, képekkel.

A rajzokat készítette: Szax Berill

Ajánljuk még Neked