Bár a passzívház gondolatát a természet védelme, a Föld megóvása hívta életre, mégis az ember élete benne távol áll a természettõl, az ember a természet felett áll, a sok mûanyag hõszigeteléssel, a beton szerkezettel a sok-sok gépezettel épp a természet ellen dolgozik.
Míg egy környezetbarát, de mégis energiahatékony ház (ökoház) elsõsorban az épület és a környezet viszonyára koncentrál. Minél kevésbé környezetterhelõ anyagok használatával kíván építkezni, és alapvetõ célja, hogy az épületek fenntartása a természet körfolyamataihoz hasonlóan minél inkább zárt rendszereket képezzen. Elsõsorban az energiagazdálkodás, a vízgazdálkodás, szennyvízkezelés és a hulladékkezelés témaköreire fókuszál, minden tekintetben a természetre támaszkodik. A ház, és vele együtt az ember tehát benne él a természetben.
Az ökoházakban a fûtési energiaigény valóban némileg több lesz, mint a passzívházakban, de a minimális többlet árán elhagyható a légtömör kialakítás, az állandóan mûködõ gépi szellõztetés.
4. Passzívházak kedvezõtlen hatása lakóikra Építészeti kialakítás Nem minden esetben, de legtöbbször a passzívházak építészeti megfogalmazása rendkívül egysíkú, a taszító, rideg architektúrát általában a természetközeliséget imitáló faburkolat sem oldja. A külsõ-belsõ sivár, ingerszegény környezetet a lakók mégis szeretik, hiszen rezsiköltségük alacsony, papírjuk van róla, hogy a levegõ mindig „friss” és tiszta, így szépnek, otthonosnak és biztonságosnak képzelik trendi, légmentesen lezárt dobozukat.
A belsõ környezet
A belsõ környezet A gépi szellõzés folyamatosan üzemel a légmentes kialakítás miatt. A légcsatornákban áramló levegõ hanghatása nem jelentõs, de hosszú távon zavaróan hat a bentlakókra. A légmentes nyílászárók, a mûanyag tömítések, szigetelõhabok, az áthatolhatatlan festék- és ragasztórétegek, a természetes szellõztetés mellõzése kizár minden természettel való kapcsolatot a házból. Madárcsipogás helyett is csak a vezérlés kattogását, a gépek halk zúgását hallani. A túlzott szabályozás, a racionális rend a természettel szembeni szeretetlenséget mutatja. Az emberek a technikának, a számítógépek által vezérelt berendezéseknek kiszolgáltatottan, a természettõl elszigetelten, természetes környezetükbõl kiszakadva élnek ezekben a házakban, miközben fontos lenne érezni, hogy az ember a természet világához tartozik, annak része.
A Föld élõlényeivel és élettereivel való kommunikációnak feltétlenül elõnyben kellene részesülnie a tervezés racionális döntéseivel szemben (de persze a fenntarthatóság figyelembevételével), mert csak így tudjuk biztosítani az élet minden területét magába foglaló fejlõdést. Hogy mekkora jelentõsége van a természet jelenlétének az emberi életben azt Ulrich, R.S.vizsgálta a természetes környezeti elõny-kutatások során.
* * *
„Egy kezdeti tanulmányban megmérték, hogy a feladatszorongást átélõ egyének érzelmi állapota mennyire változik. Azok a személyek, akik természetes környezetekrõl készült diaképeket láttak, pozitív érzelmeik fokozódásáról számoltak be és a félelemmel kapcsolatos arousaljuk csökkent, míg azok a személyek, akiknek a városok képeit láttak, növekvõ szomorúságot jeleztek és figyelmi képességük csökkent.
Parsons (1991) vizsgálataiban fenntartja, hogy a városi környezetek „egyedülállóan” stresszteliek lehetnek, mivel egy alacsony szintû érzelmi feldolgozó rendszer számára nincs bennük semmi észrevehetõen lakható” (Parsons, 1991, 16. old.)
Következésképpen, egy városi környezetben élõ egyén az ideje nagy részét alacsony szintû, tudatalatti stresszválasszal tölti. Ezt szakítja meg feltehetõleg a természetélmény, legyen az akár rövid, akár hosszabb idejû.” (Terry Hartig és Gary W. Eans, A természetélmény pszichológiai alapjai, Környezetpszichológiai szöveggyûjtemény, 1998, 247. old.)
„A környezetpszichológusok azt is megvizsgálták, hogy a természeti környezet milyen jellegzetességeit részesítik elõnyben az emberek. A Michigeni Egyetemen Rachel és Staphan Kaplen (1977) eredményei azt mutatják, hogy az emberek jobban kedvelik a természeti környezeteket a városi környezeteknél, mindkét típusú környezetben az összetett helyeket preferálják szemben a kevésbé komplexek áreákkal, valamint elõnyben részesítik az ismerõs helyeket az ismeretlenekkel szemben." (Chales J. Holahan, 1982, Akörnyezeti attitûdök, Környezetpszichológiai szöveggyûjtemény, 84. old.)
A fenntarthatóságra való törekvés tehát csak egyik aspektusa annak, hogy ne pusztán energiahatékony, hanem környezetbarát épületek létrehozására törekedjünk. Látható, hogy az ember lelki- és testi épségének is szüksége van arra, hogy házunk, a harmadik bõrünk egészséges belsõ környezetet teremtsen, aminek elengedhetetlen feltétele a természettel való kapcsolat biztosítása.
A forrásokkal legtakarékosabban bánó építkezés az, ha õrizkedünk a gépészeti megoldásoktól, és inkább ügyesen alkalmazzuk a tervezés alapelemeit, gyakran merítve az õsi technikákból. Az eredmény olyan építmény lesz, amely bizonyos idõszakokban munkára fogja a természeti erõket - a szelet, a napot -, máskor pedig véd ellenük, hogy kellemes belsõ környezetet teremtsen minden évszakban, a lehetõ legkisebb környezeti áron. Környezetbarát- és energiahatékony lakóházak
Az igazán fenntartható ház szolgálja bolygónk összhangját, lelkünk békéjét, és testünk egészségét.
Ahogyan a természetes környezetben a gyógyulás, a regeneráció nagyobb valószínûséggel fordul elõ, úgy a természettel kapcsolatban álló házban is nagyobb eséllyel lesz a lakóknak jobb a koncentráló képessége, az életérzése és az énképe, nyugodtabb és harmonikusabb életet élhetnek, mint egy környezettõl elzárt, mesterséges anyagokból megépült, gépek által mûködtetettben.
5. Környezeti attitûdök és környezetvédelem passzívházakban és ökoházakban
Azok az emberek, akik egy hagyományos energiafogyasztású házzal szemben egy passzívházat vagy egy ökoházat választanak otthonuknak, azokban már eleve benne van a környezetvédelemre való törekvés. A konkrét számokkal alátámasztott kevesebb energiafogyasztás és alacsony rezsiköltség közvetlen megerõsítés a lakóknak, amely még tartósabb és kiterjedtebb attitûdváltozást generálhat.
Kutatók bizonyították, hogy az energiamegtakarás szignifikánsan növekedett, ha a lakók pontos visszajelzést kaptak az energiafelhasználásukról.
És mivel az ökoházak nem pusztán az energiatakarékosságra fókuszálnak, hanem a lételemekkel való helyes használatra, a körforgás fenntartására, a természetre és az idõjárás változásaira való nagyobb odafigyelésre is, így nem csak az energiatakarékosság, hanem a környezetvédelem, a környezettudatos életmód terén is számíthatnak a lakók további fejlõdésre, és mind teljesebb és harmonikusabb életmód megvalósítására.
6. Természetes környezet biztosítása városokban
Családi házak esetében még viszonylag könnyû megoldást találni arra, hogy milyen eszközökkel biztosítható az ember és a természet viszonya. Ertsey Attila és Medgyasszay Péter „Autonóm város” címû tanulmányában vázol fel lehetõségeket, amelyekkel a városlakók teremthetnek kapcsolatot a természettel.
* * *
A természethez személyes, tudati viszony is kialakítható. A város szükségleteit fedezõ területekhez az összmûködés átlátásával is lehet kapcsolódni:
- a friss levegõt és a kályha melegét adó erdõhöz személyes kapcsolat is fûzheti a városlakót, akár közösségi tulajdon révén: az autonóm városrész közbirtokossági erdõt vásárol saját használatára (szatellit-terület), vagy biomassza-igényének fedezésére szerzõdést köt egy erdõgazdasággal,
- a gazdasági összefüggés mellett a lelki-szellemi viszony is újrateremthetõ az élõ környezettel,
- az egészséges élelmiszert megtermelõ gazdálkodókhoz közvetlen értékesítési hálózattal kapcsolódik (C.S.A.),
- rekreációs igényét részben e kapcsolat révén elégíti ki.
Nagyváros esetén, ahol a természet és a városlakó fizikailag elszakad egymástól, a fenti módokon tudatilag mégis újrateremthetõ és helyreállítható a tájjal való viszony, az összefüggés tudata.
A fizikai viszony helyreállítása
A földhöz való közvetlen kapcsolódás lehetõségét az integrált városi életmód felé való elmozdulás segíti legerõsebben. Ahol van fizikai lehetõség a földdel való foglalkozásra a parkgondozástól a kertészkedésen át a termelésig, ott az integrált életmódra törekvés tereli ezt organizált mederbe. Minél kisebb a beépítés sûrûsége, annál nagyobb a táj és a lakott környezet áthatása, s a kapcsolódás lehetõsége.
A földdel való kapcsolat megteremtése a mintaterületeken
- Közvetlenül helyben: zöld nappalik, magánkertek, teraszok, szabadidõs terek, zárt parkok létesítésével, mely lehetõségek a tömbön belül megvalósíthatók. Az üzemeltetés során fontos, hogy a karbantartás a lakóközösség saját kezébe kerüljön, mely fokozott felelõsségvállalásra ösztönöz.
- Közvetlenül, távolabb: saját földtulajdon, organizált szatellitterületek; különbözõ földhasználati módokkal (mûvelt területek, erdõk, kiskertek, stb.) a spontán kialakultak: pl. a békásmegyeri lakótelep és az ott lakókhoz kapcsolódó, a Szentendrei-szigeten lévõ hétvégi telkes területek mintájára (Surány); megvalósítható.
- Közvetve: kapcsolatépítés egy tájjal; kapcsolatépítés mezõgazdasági termelõkkel (pl. erdõgazdasággal és biomassza fûtõmû között; biogazdák és vásárlók közvetlen értékesítési hálózata (C.S.A.), pl.: Nyitott Kert Futár), szerzõdéses viszonyban megvalósítható.
A földdel való kapcsolat megteremtése más övezetekben
- A kertvárosi övezetek lehetõségei látszatra nagyobbak, azonban az izolált magánkertek szuburbánus alvóvárosokká degradálódhatnak. Az integrált városi életmód felé mozduló kertváros azonban eleven és élhetõ átmenetet képezhet a táj és a nagyváros közt.
- Az iparosított tájban élõ mezõgazdasági bérmunkás tájtól elidegenedett viszonyának helyreállítását a fenntartható tájhasználat jelenti
- A mezõgazdasági kultúrtáj és a modern ember tudatának megfelelõ településforma és tájhasználat egyik útja lehet a decentralizált, hálózatos településmód, a tájban élõ integrált életforma, Wright Broadacre City-je nyomán. Ennek újragondolása fékezheti a szuburbanizációt és utat nyithat az élhetõ vidék rehabilitációjához.
(Ertsey Attila, Medgyasszay Péter (2004), Autonóm város - szakértõi vízió)
* * *
Tervezésnél tehát olyan házak megalkotására kell törekedni, amelyek a külsõ természet és a házban élõ ember testi-lelki egészségét egyaránt szolgálják. Takarékosan kell bánni a természeti erõforrásokkal, próbáljuk a környezetet minimális mértékben szennyezni, törekedjünk az épületeinket úgy kialakítani, hogy azok a természet körforgásába a legteljesebb mértékben illeszkedjenek. Otthonunk a Föld környezetrendszerének része. A Naptól hõt, fényt, a talajból földsugárzást és mágnesességet, az égbõl esõt és szelet kap. Élõ szervezet módjára energiát, tápanyagot, levegõt, vizet fogyaszt, és juttat vissza környezetébe. Ha a házat takarékos rendszerré alakítjuk, és lételemeinkkel jól gazdálkodunk, akkor házunk környezetébe illõ, egészséges és fenntartható lesz. Saját magunk és bolygónk épségét csakis akkor õrizhetjük meg, ha nem elégszünk meg az alacsony energiafogyasztású, de a környezetre és az egészségre káros építõanyagokból megépült passzívházakkal, hanem egészséges és környezetbarát otthonokat teremtünk, melyekben képesek leszünk új életformát élni.
Irodalomjegyzék:
- Dúll Andrea és Kovács Zoltán, (1998) Környezetpszichológiai szöveggyûjtemény, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen
- David Pearson, (1998) A természetes ház könyve, Park Kiadó, Budapest
- Marko Pogacnik, (2001) A Föld gyógyítása, Utóirat (Az Új Magyar Építõmûvészet melléklete) 4, 49-50.
Kazinczy Gyöngyvér
Okl. építészmérnök