György Lajos: Vissza a kozmikus Rendhez

- 69új
György Lajos: Vissza a kozmikus RendhezGyörgy Lajos: Vissza a kozmikus Rendhez

Önszerveződés az élővilágban és a társadalomban. Ökofilozófia és mozgalomtörténet.

Antikvár jellegű könyvek, jó állapotban.

Értékelések: 0/5   0 értékelés alapján »
Raktárinformáció
Raktáron
Házhozszállítás
szállítás 1-2 nap
Csomagpont
szállítás 1-3 nap
Budapesti bolt
átvehető
Veszprémi bolt
átvehető
kedvencekhez
Ár: 199 Ft (190 Ft + áfa)
Eredeti ár: 650 Ft Egységár: 199 Ft/db
kosárba
Termékleírás

György Lajos gyógyszerkutató az 1970-es évek óta foglalkozik az emberi kultúrát és az emberi fajt veszélyeztető kérdésekkel. Cselekedni akaró fiatal biológusokkal együtt 1983 nyarán megalakította az ELTE Természetvédelmi Klubját. Mozgalmi tevékenysége mellett –már mint az MTA nyugdíjasa – kutatta a zöld gondolkodás szellemi alapjait, bölcseleteit, vallásos hátterét, melynek összefoglalója a szerző legújabb könyve, a Vissza a kozmikus Rendhez.


A könyv szabadon letölthető a Föld Napja Alapítvány oldaláról, innen is:
> http://www.fna.hu/sites/default/files/Vissza_a_kozmikus_rendhez.pdf

Pinczés Bálint írása a Magyar Filozófiai Szemlében

György Lajos: Vissza a kozmikus Rendhez című könyvéről

György Lajos második könyve: híradás. Híradás azokról a gondolati áramlatokról, melyek a zöld mozgalom eszmélődéséhez hozzájárultak; híradás saját küzdelméről, a szellemi gyökerek, bölcseleti alapok kutatásáról („Fokozatosan megtaláltam egy számomra új gondolati rendszer összefüggő hálózatát”); végül híradás magáról a mozgalomról. Könyve indítéka a belátás, hogy a környezeti válság gyökerei szellemi természetűek: kiutat csak akkor találhatunk, ha gondolkodásmódunkon, tudatosságunkon sikerül változtatnunk.

A bevezetőben új gondolatrendszer összefüggő hálózatáról, a gondolatrendszer következetes épületéről ír. Talán nem véletlen, hogy a kifejtésben az előbbit: a rendszeralkotás merevsége helyett a rugalmas, sok csomóponton érintkező hálózatosságot választja. György Lajos szereti a hálózat metaforáját – a részek összefüggése és önszerveződő rendje a tanítás módszerében is kifejezésre jut. A szerteágazó, majd újra összekapcsolódó, előre- és hátrautalásokkal tarkított gondolatmenet csak némi önkényességgel bontható részekre; mégis, talán körvonalazhatunk négy viszonylag önálló tematikus egységet. Az első fejezetek kozmológiai kérdéseket tárgyalnak. Az evolúció kérdésköre vezet át a második egységhez, amely a bioszféra lovelocke-i Gaia-elméletből kiindulva vizsgálja ember és környezete kapcsolatát. A harmadik rész a hagyományban, a vallásokban és egyes bölcseleti irányzatokban megnyilvánuló ökológiai tudatosságot kísérli meg feltárni, míg az utolsó részben társadalmi és politikai kérdésekre reflektál, miközben a hazai zöld mozgalmak történetéről ad egyéni, belső látleletet.

A Vissza a kozmikus rendhez személyes hangvételű könyv. Az írás személyességét jól példázza az első, kozmológiai rész, mely elsősorban a szükségszerűség, a rend, az önszerveződés és az evolúció témáival foglalkozik. A newtoni világkép megrendülése és a fokozatosan kiteljesedő ökológiai katasztrófa sokakat késztetett a kozmoszbéli helyünkről alkotott nézetek felülvizsgálatára. György Lajos számára a görög kozmosz szó jelentésében megnyilvánuló intuíció a legfontosabb: A Kozmoszban rend van. Ez a rend azonban nem merev rend, és vizsgálata sem követel merevséget. A természettudományok felől érkező szerző kétkedőn tekint a „két kultúra” szembeállításának gyakorlatára, ami tulajdonképpen a természettudomány elszigetelését jelenti kultúránk többi, maradékként kezelt szférájától; hasonlóan bizalmatlan a tudományos objektivitás kritériumainak érvényességével szemben is. Számos alkalommal szembehelyezkedik például az ökológia analitikus-redukcionista megközelítéseinek kizárólagossági igényével; azokhoz csatlakozik, akik – mint Edward Goldsmith és Fritjof Capra – az ökológiát holisztikus alapokra helyeznék.

Joggal beszélhetünk szubjektivitásról az első fejezetekkel kapcsolatban is: vizsgálódásaik tárgyát tudományos modellek, elméletrendszerek és világnézeti jellegű belátások egyszerre képezik. Az evolúció Teilhard de Chardin által képviselt felfogásának gerincét a darwini elméletet katolikus indíttatású, ám a neokreacionizmuson radikálisan túllépő értelmezése adja: az evolúció a teremtés kiteljesedő folyamata; iránya és célja van, mely a tudatos emberre kitüntetett szerepet ruház. Az önszerveződés fogalmának bevezetésével Ilya Prigogine-ék olyan fogalmi keretet próbálnak kialakítani, mely többek között termodinamikai és kibernetikai elméletek között teremti meg az átjárás lehetőségét. Maga a fogalom azonban tovább terjeszthető. Az önszerveződés munkahipotézisét az ősrobbanástól egészen az emberi társadalom működéséig, a jelenségek vizsgálatának bármely szintjén felhasználhatjuk. A James Lovelocke által kidolgozott Gaia-elmélet alapja elvileg tesztelhető, falszifikálható természettudományos modell. A földi bioszféra egyetlen önszabályozó rendszert alkot, melynek viselkedése negatív visszacsatolási mechanizmusokat követ. Jó alapunk van rá, hogy önálló szervezetnek tekintsük. Az elmélet egyes értelmezései persze túllépnek azokon a határokon, melyeken belül a természettudományokat hagyományosan illetékesnek tartjuk. György Lajos azonban nem a kijelölt határokra koncentrál. Ami összeköt, fontosabb, mint ami elválaszt: a kapcsolatot keresi a különböző indíttatású nézetrendszerek között. Arra kíváncsi, fennáll-e egyértelmű hozzárendelés korunk tudományos eredményei és az uralkodó tudományos világnézet között. Fenntartható-e, illetve szükségszerű-e ragaszkodásunk a mechanikus világképhez, mely az univerzum korábbi, organikus értelmezéseit felváltotta?

György Lajos nem pesszimista. A kötet előszavában Zelnik József szent Együgyű embernek nevezi a szerzőt, aki fáradhatatlanul törekszik feltérképezni mindazt, amit a bölcselet, a tudomány, az irodalom és spirituális hagyományaink nyújthatnak a zöld gondolkodás számára. Nem habozik megkérdőjelezni alapvető előfeltevéseinket, és bizalomteli nyitottsággal fordul minden forrás felé, melyből segítséget, kérdést, választ lelni remélhet. A szerzőkről, akik egy ökológiai világnézet kialakításához hozzájárulhatnak, a teljesség igényével kísérel meg számot adni.

E törekvés a könyv szerkezetét és módszerét alapvetően meghatározza. Tekintettel vizsgálódásai széles ívére, olykor nem mehet túl az egyes vélemények ismertetésén. A választott módszer – álláspontok bemutatása személyes kommentárokon keresztül – erényeket és korlátokat egyaránt magában rejt. Az olvasó olyan elméletekkel, olyan személyes vélekedésekkel ismerkedhet meg, melyeket a magyarországi szellemi párbeszédben szinte senki sem képvisel. Ám e nézetek kivonatos ismertetése megnehezítheti a vitatkozók helyzetét: hiányzik az érvek háttere, s így épp a nézetek közeledését lehetővé tevő kritikus dialógus esélye csökken. Az esetleges befogadói nehézségek második forrása szintén abból a nyitottságból ered, amellyel a szerző az egyes gondolkodók műveihez fordul. György Lajos nem riad vissza attól, hogy elemeikben egymásnak ellentmondó gondolati rendszerekből merítsen, ha saját ítélete szükségesnek ítéli ezt.

A szerző nyitottsága az olvasó részéről is nyitottságot követel. György Lajos nyílt sisakrostéllyal áll ki a gondolati tornára. Tudatosan nyújt támadási felületet: az általánosan elfogadottal gyakran ellentétes álláspontját olyan kérdésekben is nyilvánosan vállalja, ahol az intellektuális bizonyosság kritériumai mellett személyes meggyőződésre is szükség van. A kihívást akkor fogadjuk el, ha részt veszünk a vitában. György Lajos mindenesetre nem kényszeríti ránk mondanivalóját: előző könyvének címével összhangban – a jót választanunk kell.

(Forrás: Magyar Filozófiai Szemle)

ELŐSZÓ – ISTENKERESŐ ÖKOFILOZÓFIA

Még a múlt vagy múló évezredben, a nyolcvanas évek elején szerkesztettem
egy könyvsorozatot Kapcsolatok címmel. Elsõ kötete
1980-ban jelent meg. Bak Imrével együtt alakítottuk ki a három
kötetet magában foglaló formát. A mûvészet és a kultúra egészének
élet- és halálmítoszait, jeleit, „idézeteit” kívántuk felvillantani,
jelezve az akkori magyar társadalomnak, hogy itt az ideje megszabadulni
a marxista filozófia és a szocialistának nevezett kultúra fogalmi
csapdáiból. Több, azóta sztárrá vált, addig ismeretlen külföldi
és hazai szerzõt közöltünk. Azt, hogy milyen eredménnyel, abból
is kiderült, hogy a Mûvészet címû folyóirat vonalasan megdorgált
bennünket, ráadásul – úriemberhez méltatlanul – válaszunkat
nem merte közölni. Korunk rajzához hozzátartozik, hogy az akkori
bírálók mostanában „õskeresztény” és „õskonzervatív” mezben
tetszelegnek. De hát adja meg az Isten mindenkinek a maga
átváltozását. Napi aktualitása ennek az összeállításnak, hogy egyszerre
jelent meg benne többek között a mostanában nagy vitát
kavart Hermann Nitsch és vele Jankovics Marcell.
Amiért viszont érdemes volt ennek a könyvnek a bevezetõjében
utalnom a Kapcsolatok könyvsorozatra, az az, hogy abban jelent
meg az elsõ ökofilozófiai válogatás Magyarországon. 1983-
ban egy kötetbe gyûjtve kaphatott elsõ kézbõl a magyar értelmiség
tájékoztatást többek között Jim Lovelock Gaia elméletérõl, E. F.
Schumacher A kicsi szép címû tanulmányáról, Ivan Illich ökofilozófiájáról,
Karl Hess környezetkímélõ közösségi technikáiról, és
sok más ökogondolatról. Nem túlzok talán, ha azt állítom, hogy
ez a könyv alapvetõ jelentõségû volt a magyar ökofilozófiai gondolkodás
elindításában, kiemelkedõen sokat segített a mozgalmi
elképzelések gondolati hátterének kimunkálásában.
Most itt egy másik könyv, egy második lépcsõfok. György Lajos
ökofilozófiai–mozgalomtörténeti összefoglalója – már most
megjósolhatom – kikerülhetetlen mûvé válik.
Mostanában kortárs értelmiségiek életmûvérõl gondolkodva,
írva állandóan felteszem magamban a kérdést, mit ér az értelmiségi,
ha magyar. Azt már évek óta sokan látjuk, hogy György Lajos
magyar ökofilozófus egy szent Együgyû ember. De nem akármilyen
Együgyû ám. Gyermekkoromban, az ötvenes-hatvanas években
ismertem egy embert, aki az egész életét a mag nélküli dinnye
kikísérletezésére fordította. Néha megjelent nálunk, Hatvanban a
hegyalján, hóna alatt egy dinnyével, és én mindannyiszor csodálkozva
tapasztaltam, hogy nincs mag a dinnyében, illetve alig egykettõ.
Ennek felettébb örültem, mert már akkor sem szerettem
köpködni. A kulináris örömökön túl azért mindig elgondolkodtatott,
hogyha sikerül tökéletesíteni a mag nélküli dinnyét és teljesen
magtalan lesz, akkor hogyan eszünk ilyen finom dolgot jövõre.
Fülöp Pista bácsi, a nemesítõ erre általában gyermekeknek szánt
kitérõ válaszokat adott. Vélhetõleg se õ, se én akkor nem akartunk
belekeveredni a világ maggal áldott, vagy magtalanná sterilizált képének
filozófiai bonyodalmaiba.
Nem úgy György Lajos, aki ezzel a könyvével bizonyítja, hogy
közel került a Maghoz, és felszólít mindnyájunkat – Sakjamunival
is – „törekedjetek fáradhatatlanul” ebbe az irányba. Ez a hozzáállás
fölöslegessé teszi, hogy felvessük az ilyen könyvek olvasásánál felmerülõ
elsõ kérdést, hogy van-e külön ökofilozófia, vagy csak filozófia
van. Azt a kérdést viszont most már végképpen nem kerülhetjük
el, és ezt az új ökofilozófiai tételeknek is köszönhetjük,
hogy nem az é az ember alapvetõ filozófiai kérdése: hogyan evezzünk
a lét otthonos és otthontalan világai között. Az ökofilozófiának
a szerepe nem abban van, hogy új filozófia, hanem abban,
hogy az ökológia haeckeli, rendkívül tudatos és pontos névadása
ráirányítja az emberiség, a földi létezõk figyelmét az oikos, a görög
ház, haza, háztartás szó mély jelentésére és arra, hogy ez a fogalom
a filozófia – a földié és az égié is – központi kérdése.
Nem véletlen, hogy a század legnagyobb filozófusainak, például
Teilhard de Chardinnek, Heideggernek és Hans Jonasnak a
munkássága visszavezet ide, kicsúcsosodik eme alapprobléma körül,
és ezen a rejtelmes ponton valami kényszerítõ erõ hatására feloldódik
egy új ökoteológiában. Ráadásul úgy, hogy közben Heidegger
Nietzsche típusú „ateista”; Teilhard de Chardin – egyesek
szerint globalizációt is alapozó – „panteista”, Hans Jonas pedig
szenvedelmes „újmisztikus” lesz. Ki gondolta volna, hogy a
Krisztus-hit helyett „ipari vallásra” tért ezredvégen egy blues verssora,
az „otthon zöld füve” lesz a központi gondolat. S ha manapság
ez még sokaknak nem látszik, azért van, mert világerõssé kreált
Molochok úgy félnek még a kimondásától is, mint az ördög állítólag
a tömjéntõl. Ugyanis az otthon, a ház, a haza rehabilitálása a
kozmosz rehabilitálása is, azé a pillanaté, amikor új Ég és új Föld
keletkezik. Próbáld ki, tegyél egy szellemi füstölõ edénybe egy csipetnyi
otthont, egy csipetnyi hazát és nézd meg azokat, akik fintorognak,
és fogd meg a kezüket, majd mondd meg nekik: ne
féljetek, én is keresem, keressük együtt!
György Lajos ökofilozófiai összefoglalója errõl a hazakeresésrõl
szól, a kozmoszban megtalált Rendrõl, ami még véletlenül sem
a hatalom rendje, hanem a szereteté, a kozmikus szolidaritásé.
Akiknek a képzeletét még nem sajátították ki világdivat gondolatparódiák,
nagy élvezettel fogják olvasni ezt a könyvet. Rájöhetnek
közben, hogy a mai szellemileg lefokozott, egy sínre állított
létezésünknek van alternatívája, s már innen is úgy látszik,
hogy a formálódó új közös tudatunk, a kozmikus GAIA erkölcsi
síkon alakulhat ki, nem globalizációs–fogyasztósdi keretek között.
Találunk a kötetben biztatást arra, hogy a kereszténység viszszatér
a mély krisztusi gyökerekhez, éppen az ökoszenten, Szent
Ferencen keresztül. Megidéztetik Roszak, aki az ökológiai tudattalan
megismerése révén új természetfilozófiát ígér, Huxley meggyõzõdését
folytatva, aki a vallás és a tudomány méltóságteljes,
egymást kölcsönösen támogató összeolvadását jósolta. Az ínyenc
olvasó megtalálhatja a kötetben a vallások öko szempontú összehasonlítását
és Skolimowski tanait is. Szerinte az etika ott van a
történelem elõtti emlékezetben. Például Homérosznál – az Iliász
volt a görögök bibliája – a hõsiesség, az önzetlenség és az önfeláldozás.
Mintha az elmúlt évszázad, az elmúlt évezred, a háborúkban
megvalósuló történelmi thrillerek és szappanoperák számûzni
akarták volna az élet olyan nagy beszédeit, mint a homéroszi.

Talán nem véletlen, hogy Heidegger is Homérosznál keresi a lét és
az idõ gyökereit, s talán csak a háborúba ájult század szellemi mágneses
tere térítette le õt arról, hogy ne csak nagy gondolatokat, hanem
a nagy gondolatok forrását, Istent is megtalálja. Persze, hogy
közülünk, földre szabadult lények közül ki közeledik Istenhez, és
ki távolodik, azt csak Isten tudja. György Lajos viszont ebben az
ökofilozófiai könyvében olyan rejtelmes tisztasággal mutat rá Istenre,
a kimondhatatlan nevûre, mint a nagy ókori kultikus civilizációk
félreérthetetlenül és egyszerre a Szíriuszra.

Zelnik József

Értékelések (0)
Ezt a terméket még nem értékelték, legyen Ön az első aki értékeli a terméket
Bővebb leírás

Kiadó: Föld Napja Alapítvány

Kiadás éve: 2000

Formátum: A/5, 180 oldal

Ajánljuk még Neked